Inámbú (Rhynchotus Spix)

Az inámbu nemzetségébe sorozott fajok fogoly vagy házityúk nagyságúak, meglehetős hosszú nyakúak, aránylag kisfejűek.

Hátsó lábujjuk elég fejlett. Szárnyuk rövid, boltozatos, evezőik hegyesek, az első evező nagyon rövid. Farktollaik szinte merőben hiányoznak. Tojásaik színe az ibolyásszürkétől a világos csokoládébarnáig változó.

Az inámbú (Rhyncohtus rufescens Temm.)

Inámbú (Rhynchotus rufescens Temm.).

Az inámbú nemcsak nemzetségének, hanem a családnak is legismertebb faja, mert valahányszor a tinamuk Európában való meghonosításáról szó volt, ezt a fajt értették. Uralkodó színe rozsdavörössárgás. Szeme rozsdasárgabarna, lábai hússzínű barnák.

Hazája Argentína, Uruguay, Paraguay és Brazília Báhiáig. Nem szokott csapatosan járni, hanem egyesével, vagy párosan, helyenként azonban nagy számban élnek. Felröppenése nagy zajjal jár; s amíg repül, valami más, sajátos hangot is hallat. Húsa a legízletesebb vadhúsok közé sorozható. Táplálékkeresésre csak alkonyatkor indul. Fészke sűrű bozótban a földön van, benne 7–9, feltűnően fényes héjú tojását láthatjuk.

A vöcsöktyúkokkal Magyarország területén ismételten végeztek honosítási kísérleteket, így Pusztavacson, Királyhalmán, a biharmegyei Szalárdon és Tolnában, de ezek közül egy sem sikerült, ami annál sajnálatosabb, mert nem igényesebb a fogolynál, ellenben annál jóval nagyobb és pecsenyéje tekintetében is egyenrangú vele, így a magyar vadászat számára csak nyereséget jelentene.