A MÁSODIK NÉMET KIADÁS ELŐSZAVÁBÓL

Az olyan könyv, mint „Az Állatok világa”, amely egyértelmű kedvező megítélésben részesült, általánosan elterjedt, amelyet mindenki tanító örömmel és köszönettel üdvözölt, mindenki tanuló élvezettel és haszonnal olvasott, amelyet majdnem minden művelt nép nyelvére lefordítottak, azt a kényszerítő kötelezettséget rója szerzőjére, hogy minden új kiadást gondos átdolgozás szűrőjén bocsásson keresztül. Igyekeztem ennek a kötelezettségnek teljes erővel megfelelni, minden tekintet nélkül az első kiadás tartalmára; ugyanezt a kötelezettséget munkatársaim is elismerték és teljesítették; valamennyi közreműködő művész is ez elveket követte; a kiadóvállalat minden óhajtást számba vett, semmi áldozattól sem riadt vissza, hogy a kitűzött feladat megvalósítását lehetővé tegye; végül a műnek sok barátja is iparkodott, hogy azt értékes közlésekkel gyarapítsa. „Az Állatok világa” ilyetén együttműködés révén lényegesen megváltozott alakban, helyesbítve, kijavítva, gazdaggá és teljessé téve jelenik meg: új könyv régi cím alatt. Eredeti jellegét azonban nem akartuk elhomályosítani, sem népszerű voltát elrabolni.

„Az Állatok világá”-nak ezután is, mint eddig az legyen a hivatása, hogy otthonossá váljék a művelt családban, a szó legszebb értelme szerint szellemi kincs legyen a házban. Nem íródott tudományos köröknek, sem éretlen gyermekeknek; mindazonáltal az előbbiek is bizonyára találnak e népszerű könyvben egysmás figyelemreméltót, s az utóbbiak előtt is feltárulhat tartalma felnőttek közvetítésével.

Ez újabb s a régebben tárgyalt szempontokból nézze mindenki ezt az új kiadást. E műnek, nézetem szerint, még a szigorúbb megítélésétől sincs mit tartania. Aki azt keresi benne, amit a mű címe és tervezete szerint keresni joga van, az nem fog csalódni; aki pedig mindig szem előtt tartja a címet, az nem fog benne olyant keresni, amit nem találhat meg. Fogyatékosság és tévedés érthető módon akadhat ebben a kiadásban is; ezeknek megtalálása és helyesbítése, hogy később elkerültessenek, az olvasó hálát érdemlő feladata lesz. Tárgyias és jóindulatú megítélés mindenkor meleg hálára fog kötelezni elfogult vagy pártállásponttól befolyásolt, rosszindulatú kifogásolás továbbra is megközelíthetetlennek fog találni.

Berlin, 1876 március 6-án.

Brehm A. E.