ELSŐ ALREND: Vágómadarak (Accipitres)

FEJEZETEK

A vágómadarak (Accipitres) vagy nappali ragadozómadarak mintegy 350 fajt magában foglaló alrendjének elterjedése az egész rendével azonos.

Erőteljes testük többnyire zömök, csak kivételesen karcsú; a fej középnagyságú és a nyak rövid. A csőr hossza különböző és sokféleképpen hajlott; tövét mindig tisztán látható, tollaktól el nem takart viaszhártya borítja. Ebben van elhelyezve a két orrlyuk, amelyeket válaszfal különít el egymástól, tehát nem közlekednek egymással, mint az újvilági keselyűknél. A felső káva éles kampóval hajlik az alsó fölé. A kávaéleken nem ritkán, úgy alul mint fölül, egy-egy fog van. A vendégszárral ellátott fedőtollak kemények és a réti héják arcán gyér vagy kezdetleges fátyolt alkotnak. A lábak néha az ujjakig tollasok.

A vágómadarakat Gadow szerint négy családra osztjuk, úgymint a rárófélékre (Pandionidae), sólyomfélékre (Falconidae), lábas keselyűfélékre (Serpentariidae) és keselyű-félékre (Vulturidae).