Kimahima (Milvago Spix.)

Az idetartozó 8 faj Guatemalától a Falkland-szigetekig terjedőleg Dél-Amerikát lakja. Csőrük nyúlánk, gyenge, rövidkampójú, a felső káva széles fognélküli; viaszhártyájuk meglehetős széles és a kerek, kidomborodott szegélyű orrlyukak előtt kiöblösödő; lábuk középhosszú és karcsú, csűdjük csak kevéssé tollazott; mérsékelt nagyságú „markoló”-juk meglehetős erős és görbített karmokkal fegyverzett; hegyes szárnyukban a negyedik evező a leghosszabb; farkuk mérsékelt hosszú és kissé lekerekített; a toroktáj tollazata silány és fejletlen.

A kimahima (Milvago chimachima Vieill.)

[Régi neve: M. crotophagus.]

Nemzetségének jellemző képviselője. Az öreg madár általános, uralkodó színe piszkosfehér; szemtől a tarkó felé vonuló csík, valamint háta, szárnya és farka sötétbarna; az első négy evező külső és belső zászlójának közepe fehér és sötéttel pontozott, miáltal a szárnyon világos harántszalag keletkezik. Nagy szeme szürkésbarna; a csőr töve halvány kékesfehér, hegye világosabb; lába halványkékes; viaszhártyája, kantárja, szemhéja, keskeny szemgyűrűje és az áll csupasz bőre narancssárga.

A kimahima Dél-Amerika nagyrészében előfordul. Fölötte veszekedő természetű, a saját fajbeliekkel és rokonaival állandóan harcban áll, a más rendekhez tartozó egyéb madarakkal azonban eléggé tűrhető egyetértésben él. Darwin állítása szerint mindent megeszik. A dögök csontvázáról ő távozik legutoljára és egy-egy tehén vagy ló csontvázának mellüregében gyakran olykép látható, mint madár a kalitkában.