A RÉTI SASOK ÉLETMÓDJA

Életmódjukat és viselkedésüket illetőleg valamennyi általam ismert nagy réti sas-féle hasonló egymáshoz. Lomha, de erőteljes és kitartó ragadozómadarak, e mellett a legveszedelmesebb rablók. Főleg tengerparti madarak, amelyek csak kivételesen hagyják el a víz közelségét. A szárazföld belsejében öreg réti sasok majdnem kizárólagosan csak a nagy folyamok és nagy tavak vidékén fordulnak elő.

Az öreg réti sasok hasonlíthatatlanul ritkábban szánják rá magukat a vándorlásra, mivel helyüket nem szívesen hagyják el, és mert rabló mesterségükben már képzettebbek, mint amazok. Nem mindig Oroszországból vagy más északi belföldi területről valók az ily vándorok, hanem télen egyszerűen a helységekhez közelednek, a közelben lebzselnek és éheznek, míg préda akad számukra, legyen az akár valamely döglött háziállat vagy kutya, avagy macska, malac, kecskegödölye, tyúk vagy pulyka, lúd vagy kacsa.

A madarak apraja-nagyja, még más ragadozók is félnek közelségétől; a halászsast, amelytől gyakran elszedi zsákmányát, éppoly nyugodtan megenné, mint minden más vadat. Bátorságával és erejével a legnagyobb szívósság egyesül. Kétségtelen, hogy gyermekeket is megtámad. Nordmann beszéli, hogy a Lappföldön a réti sas egy kopaszfejű halászra csapott le és fejbőrét lehúzta; egy másik pedig a halászbárkából az éppen fogott csukát emelte le, midőn a mellette ülő halász hálójának rendbehozásával foglalkozott. Az északi madárhegyeknél ő is rendszeresen megjelenik és egész kényelmesen kihúzza a madarakat fészkeikből. A fiatal fókákat közvetlenül anyjuk mellől ragadja el; a halakat a víz mélyéig üldözi. De néha az ilyen kísérletek rosszul sikerülnek.

Mint dögevő, alig marad el a keselyűk mögött. Még a tengerparton is nem a legcsekélyebb részben a partra mosott döglött halakkal táplálkozik; a belföldön sohasem mulasztja el, hogy a talált döghöz le ne szálljon. Nem tekintve azokat a túlkapásokat és eltévelyedéseket, amelyek e délceg ragadozómadár rovására esnek, fő tápláléka mégis mindig a hal; ez az a préda, amelyet elsősorban üldöz. A tengerparton, valamint az édesvizeknél csakis a halak miatt tartózkodik és fészkel. Sohasem mulasztja el, hogy a hanyagul kezelt halászó-helyek közelében meg ne jelenjék, és itt, ha üldözést nem tapasztal, végül oly merésszé válik, hogy a halászkunyhóktól néhány lépésnyire üldögél a fákon és ott les, hogy vajjon akad-e valami számára.

A réti sas is csapva-bukó, mint a halászsas és a halászkeselyű és ebben a tekintetben minden sirállyal vagy csérrel versenyez.

A réti sas csak azért kevésbbé káros a szirti sasnál, mivel táplálékának nagy részét a vízből fogja. Házi szárnyasaink közül legfeljebb az ügyes röptű galamb biztos tőle; a kisebb vagy a fiatal házi emlősök közül éppen nem ritkán választja ki áldozatát; a vadállományban nagy kárt tesz. Nem csoda tehát, hogy mindenki ellene fordul. Azonban az üldözést legtöbbször ügyesen meg tudja hiusítani. Mindig óvatos, nem lehet egykönnyen belopni s akár fán, akár a földön ül, már jóval a lőtávolság előtt fölszáll, és ha többször tapasztalt üldözést, oly óvatossá válik, hogy tényleg alig lehet megközelíteni. Ha fogóeszközzel ejtjük el, óvatosan kell ilyenkor eljárni, mert a réti sas szükségben karmait veszélyes módon tudja használni. Az ember elől, ameddig lehet, kitér, de ha megfogják, folyton fokozódó dühvel védekezik, és olyankor nagyon veszélyes ellenséggé válhatik.

A lármás réti sas (Haliaëtus vocifer Daud.)

Valamennyi réti sas közül a legpompásabb ez az Afrikában élő faj. Általában a sólyom-félék közül a legszebbek egyike, valóságos ékessége annak a vidéknek, amelyen lakik. Az öreg madár feje, nyaka, tarkója és felső melle, valamint farka vakítóan fehér, köpenye és evezői kékesfeketék, szárnyának széle, vagyis összes szárnyfedőtollai a könyökizülettől a kézizületig és alsó oldala pompás barnavörös, szeme, viaszhártyája és lábai világossárgák, felső és alsó csőrkávája kékesfekete.

A lármás réti sas elterjedési területe Afrika Egyenlítő-menti országainak legnagyobb részére terjed ki, körülbelül a 18. foktól kezdve, le a Fokföldig.

Tápláléka halakból, Erlanger szerint békákból és vízi kigyókból is áll, tehát olyan állatokból, amelyek a vízben élnek; de a lármás réti sas dögöt is eszik. A halakra, mint a halászsas, a magasból csap le, bemerül utánuk mélyen a vízbe és azután hatalmas szárnycsapásokkal, nehézkesen emelkedik fel ismét. Alexander szerint tápláléka válogatásában sajátszerű: gyakran megfogja a halat és leejti, vagy kis darabokra szedi szét, de meg nem eszi. Ha egy halat egyszer már otthagyott, akkor azt ritkán szedi fel újból. A Zambezi mentén lakó bennszülöttek nagyon jól ismerik a madárnak ezt a sajátságát, és mindig figyelemmel kísérik, hogy a tőle megvetett prédát maguknak szerezhessék meg. Soha se láttuk – mondja Pechuel-Loesche –, hogy emlősöket vagy madarakat üldözött volna; ezek nem is féltek tőle. A lármás réti sas más ragadozómadarakkal szemben egyáltalában nem jóindulatú, különösen a keselyűket támadja hevesen, és nagyobb ügyessége révén rendesen ő marad a győztes.