Karcsú sas (Eutolmaëtus Blyth)

Ide tartozik a törpe sas is, a nemzetség legvonzóbb tagja.

A törpe sas (Eutolmaëtus pennatus Gmel.)

[Régi neve: Hiraaëtus pennatus Gm.]

Két változata van: egyik világosabb, a másik sötétebb. A világos példányok homloka és kantárja sárgásfehér, fejteje, pofái és fültájéka sötétbarna, minden toll töve fehér, fekete hosszanti szárfoltokkal, a nyakszirt és tarkó vörösesbarna, dolmánya és szárnyai réz-bíborbarna fényű feketebarnák, világosabb árnyékolással, amely a világosabb tollszegélyek révén jön létre és mivel a nagy szárnyfedőkön is mutatkozik, két tökéletlen szalag keletkezik a szárnyon; a kézevezők fekete-, a karevezők sötétbarnák; a végükön világos szegélyű kormánytollak felül sötétbarnák, alul világosszürkék; a hasi oldal világossárgás alapon, barnás szárfoltos. A vállat fehér folt díszíti. Szeme világos ércszínű, a csőr tövén világoskék, hegyén fekete, a láb citrom-, a viaszhártya szalmasárga.

A törpe sas Délnyugat-, valamint Délkelet-Európa és Ázsia nagy részében van elterjedve.

A törpe sas igazi nemes sas. Nagyobb rokonaitól csak két sajátságban különbözik: nagyobb ügyessége és csekélyebb óvatossága által. Röpte gyors, erőteljes és könnyű, hosszú ideig lebegő, a prédára való támadás alkalmával nyílsebes.

A törpe sas veszedelmes rabló, kedvenc zsákmánya mindenféle apró madár. De ezeken kívül apró emlősökre, nevezetesen egerekre is vadászik. Valószínűleg nem marad el a héja mögött s röptében, valamint ültében egyformán ügyesen vágja le prédáját.

A fészek tájára vetődő idegenfajú ragadozó madarakat, akár sasok, akár sólymok, csodálatraméltó bátorsággal és látható dühvel támadja meg. A buhuval szemben halálos gyűlöletet tanusít.

A törpe sas Chernel 1918. évi névjegyzéke kis héjasasnak nevezi; részemről inkább a régi begyökeresedett nevét használom. Hazánkban főleg a déli vidékekről és Erdélyből ismeretes, a Felvidéken ritka. Mint fészkelő leggyakoribb Erdélyben, megtelepszik azonban az alföldi erdőkben is. Így fészkelt a debreceni Nagyerdőben, amely legészakibb fészkelőhelye Magyarországon. Egyéb fészkelőhelyei: Ungvár, Gyömrő, Gyula, Béllye, Tiszatorkolat, Kabol, Futtak, Szőreg és Kiszombor az Alföldön; Fogaras-, Hunyad-, Alsó-Fehér megyék, Segesvár, Póka, Barcaság, Sellemberk Erdélyben; továbbá a Fruška-Gora hegység, ahol szintén elég gyakori, mint fészkelő. Vonuló madár, amely elég későn, csak április folyamán érkezik és szeptemberben, októberben vonul el.

Gazdasági jelentőségét tekintve határozottan káros; veszedelmes rabló, amely a gondozott apróvad-területeken nem tűrhető; egész más a helyzet azonban az összefüggő nagy erdőségekben, ahol mint pusztuló fajt és hova-tovább természeti ritkaságot, a lehetőség szerint kímélni kell, legalább is a fészkelés ideje alatt.

A héjasas (Eutolmaëtus fasciatus Vieill.)

[Régi neve: Hiraaëtus fasciatus Vieill.]

Karcsú test, aránylag rövid szárny, amelynek hegye a nagyon hosszú fark végét nem éri el, hosszú, az ujjakig tollas lábak, hosszú csűd és hosszú, erős ujjak, hosszú, enyhén hajlott karmokkal, valamint végül a hosszúra nyúlt, de mégis erős csőr jellemzik. Körülbelül a nagy békászó sas nagyságát éri el. Kiszínezett tollazatban a homloka és szeme fölötti sáv fehér, fejteteje és tarkója barna alapon sötéten sávozott, nyakalja és felső háta fehér, a tollak szélei feketebarna foltokkal; a dolmány tollai egyszínű sötétbarnák, az alsóhát tollai feketebarnák, a felső farkfedők fehéresen és barnán márványozottak, torka, melle és hasának közepe fehér alapon fekete szárfoltos, a gatyák pedig széles, sötét, csipkézett szalagfoltokkal rajzoltak; az evezők feketebarnák; a kormánytollak, a középsők kivételével, csaknem egyszínű barnák, felül szürkésbarnák, fehérszegélyű végszalaggal és hét keskeny, csipkézett, sötét harántszalaggal.

A héjasas meglehetős gyakori egész Dél-Európában, Franciaországtól és Spanyolországtól kezdve, tovább Északnyugat-Afrikában és valószínűleg Turkesztánban és egész Indiában, a Himalájától kezdve a legszélsőbb déli részekig. Különösen gyakori Spanyolországban és Algírban.

A héjasas rendkívül ügyes, merész, sőt szemtelen madár, amely szellemi tehetségeire nézve a héjával körülbelül egyező, de ügyességben azt sokszorosan felülmúlja. Repülése inkább valamely nemes sólyoméhoz hasonlít, mint a sasokéhoz. Éppannyi állatot üldöz, mint a szirti sas. Spanyolországban a házi tyúkok legfélelmesebb ellensége, amelyekre közvetlenül az ember szeme előtt csap le és oly szívósan üldözi őket, hogy némely magányosan fekvő paraszti majorság tyúkállományát teljesen elpusztítja. A galambokat nemkevésbbé serényen üldözi. Az emlősöket nyúlnagyságig veszélyezteti. Valamennyi prédaállatja rettenetesen fél tőle, s ha megjelenik a láthatáron, valósággal pánik fogja el őket.

A héjasas Magyarország legritkább madarai közé tartozik. Mindössze két példány ismeretes. Az első 1903 április 29-én Titel mellett került kézre olymódon, hogy levágta egy réti sas. Ez a példány a Madártani Intézetbe került. A másikat Hrabár Sándor szerezte meg a fehérmegyei Kajtorszentivánról 1906 szeptember havában s az ő gyüjteményében van.