Szelídített vadsertések

Már egy előbbi fejezetnél említettem azt, hogy nálunk az erdei vaddisznók uradalmi (házi) tenyésztésével tettek több izben kísérletet, sőt hallomás szerint a veszprémi püspökségnél ma is tartanak bekerített vadaskertben vaddisznófalkát. Az első kísérletek (rendszeres istállóban való elletéssel, tehát teljesen házikezelés mellett) történtek abból a célból, hogy az edzett és ellennálló szervezetű állatokat a beltenyésztés által degenerálódott szelid sertések vérfrissítésére használni lehessen, a terv azonban nem vált be, mert mikor az 1895-ös években a sertésvész (sertéspestis) nálunk nagy vehemenciával föllépett és az egész ország sertésállományát 50-60 % -ban kipusztította, a szelidített vaddisznófalka éppúgy elpusztult, mint a házi tenyésztésű falkák. Úgy látszik, hogy az istállózás és a bekerített helyen való tartózkodás meggyengítette a vad állatok szervezetét is és ellenállóképességükben nagyobb fokban estek vissza, mint a házisertések.

2. Importált fajták

Midőn a XIX-ik század közepén a mezőgazdasági viszonyok az intenzívebb gazdasági irányba való áttérést és nagyobb haszonra való törekvést tették szükségessé, sok gazdaság a tejtermelésre, tehenészetek felállítására tért át, tejszövetkezetek is létesültek és a tejhulladékok (lefölözött tej, savó, író) értékesítésére a gyorsabban fejlődő nyugati kultúrsertések tenyésztésére kezdtek a gazdák áttérni, az úri tenyésztők megkezdték a nagy hírnévre jutott angol sertések importálását és továbbtenyésztését.

Hozzájárult ehhez az is, hogy az olcsó amerikai zsír betolakodásával a magyar zsírsertés tenyésztése már nem fizette ki úgy magát és az élelmipiac is soványabb és finomabb sertéshúst keresett és jobban is fizette meg, ezt pedig csak a nyugati hússertés fajtákkal volt lehetséges elérni.

Egyesek példáját mind többen követték és az 1870-es évek után mind több tenyésztő importált különféle angol és német hússertésfajtát, hogy azt tenyésztésbe vegye. Egész 1895-ig sok helyen is állott már úri tenyésztőknél és uradalmakban angol és német kultúrsertéstenyészet. Mikor azonban 1895-ben a hozzánk Amerikából behurcolt sertésvész (sertéspestis) lépett föl robbanásszerűen az egész országban és rettenetes arányokban pusztította a sertésállományt, akkor a külföldről importált kényesebb szervezetű és a betegségek iránt gyengébb ellenállóképességű kultúrsertések legnagyobb része is áldozatul esett a gyilkos kórnak és alig maradt meg itt-ott néhány tenyészet.

A gazdasági viszonyok azonban később ismét indokolttá tették több helyen a hússertéstenyésztésre való áttérést és a gazdák kívánságára dr. Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter az 1900-as években, majd gróf Serényi Béla az 1910-es években jelentékenyebb állami támogatással tette lehetővé a tömegesebb angol és német hússertésimportokat.

A véres háború korszaka alatt ez a szépen nekiindult tenyészirány ismét visszaesett, de most újra nekiindult és az 1925-ös években azelőtt soha el nem ért elterjedést nyert.

Ebben nagy része van az élelmezési viszonyoknak is, mert a kultúra terjedésével a magyar úri fogyasztó közönség is reátért a prágai sonka és finom hentesárúk (az u. n. vegyes felvágottak) nagyobbarányú fogyasztására; így a magyar hentesipar hatalmas föllendülésével a külföldi behozatal ezekből a cikkekből évről-évre visszaesik és ma már a szükségletet a magyar ipar is kiváló minőségben képes előállítani. A finom hentesárút szolgáltató hússüldők (sonkasüldők) iránti kereslet folytán ma már több, mint 100 hússertéstenyészet van Csonka Hazánkban és a tenyésztők törzskönyvelő egyesületbe (Hússertéstenyésztők Országos Egyesülete) tömörülve fáradoznak a jobb eredmények elérése után.

Újabb időkben nagyobb külföldi importok is történtek (Hollandiából Yorkshire-t, Németországból „veredeltes Landschwein”-t és Edelschwein-t), sőt 1928-ban direkte Angliából történt egy cca 32 darabos Yorkshire tenyészkan import, jeléül, hogy a magyar tenyésztők még jelentékenyebb áldozatra is hajlandók, hogy anyagukat nemesítsék. Viszont ma már tőlünk is visznek külföldiek Yorkshire tenyészanyagot.

Ma nálunk legjobban el van terjedve az angol fajták közül a nagy Yorkshire anyag tisztavérben tenyésztve. Kisebb arányokban tenyésztik a fekete Berkshire fajtát és a fehér göndörszőrü Lincoln shire-t, és a nagytestű, fekete Cornwall-t, a német fajták közül itt ott találni német nemesített sertést tisztavérben, míg a németek nemes sertését (Edelschweint) csak elfinomodott Yorkshire anyák durvítására használják néhány uradalomban.

Amerikából az 1889-es években hozták be (e sorok írójának Atyja e. Dorner Sándor az uradalom felügyelője) a gróf Esterházy Miklós tatai (Komárom m.) uradalmába a Poland-Kínát, mely onnét csakhamar sok helyre elkerült, sőt azután mások is importáltak.

Franciaországból az 1913-as években hoztak be Craonnais-fajtát hozzánk, (bizonyára először és utoljára), de csakhamar kipusztult.

A legszívósabbak kitartott az összes külföldi fajták közül a nagy Yorkshire-fajta, (és részben a Berkshire), mely ma az Omge szakértőinek és állami szakembereknek helyes irányítása mellett oly kiváló minőséget ért el, és olyan hibátlan testalakban van meg nálunk, hogy – merem állítani – az angol tenyésztők mögött nem maradunk el nagyon messzire.