5. család: Újvilági keselyű-félék (Cathartidae)

A családba tartozik a két legnemesebb újvilági keselyű-faj, amelyeket a tarajos keselyűk csoportjába osztottak. A két faj két külön nemzetségbe tartozik, az egyik a Sarcorhamphus Dum., a másik a Gypagus Vieill.

Bélyegeik: aránylag megnyúlt test és a hosszú, oldalt összenyomott, erősen horgas csőr, amely a hímnél a tövén magas taréjjal, álltájékán pedig bőrkaréjokkal van ellátva; a középhosszú nyak, a magas és hosszúujjú lábak, a hosszú, de elég keskeny szárnyak, a hosszú fark és az aránylag apró tollakból álló élénktarka tollazat, amely azonban a fejet és a nyak alsó részét nem födi.

A kondor (Sarcorhamphus gryphus Linn.)

Kondor (Sarcorhamphus gryphus Linn.).

Már régi idő óta félreismerték, rossz hírét költötték és a legcsodálatosabb mondákat beszélték s hitték róla. Csak a XIX. század búvárai mentesítették természetrajzát a meséktől. Humboldt, Darwin, d’Orbigny és Tschudi adatai alapján most már pontosan ismerjük a kondorkeselyű életmódját.

A kiszínezett kondor tollazata fekete, gyenge sötét acélkék fénnyel; a szárnytollak bágyadt feketék; a legkülső fedőtollak, valamint a lágy, szőrmeszerűen gyapjas, de meglehetősen hosszú tollakból álló gallér fehér; a másodrendű evezők külső zászlója fehérszegélyű. Ez a szegély a kar- és válltollakon mindig szélesebbé válik és végül a belső zászlórészre is kiterjed, úgyhogy a tulajdonképpeni válltollak egészen fehérek és csak a tövükön feketék. A fej hátsó része, az arc és torok feketésszürke, a nyak húsvörös, a begytájék halványvörös, a torok keskeny bőrlebenye, valamint a hím nyakának két oldalán lévő két varacskos bőrredő élénkvörös színű. A szem tüzes karminpiros, a csőr tövén és ormán szarufekete, oldalain és csúcsán szarusárga, a láb sötétbarna. Humboldt mérései szerint a hím hossza 1.02, szárnyhossza 1.15 m, farkhossza 37 cm; kiterjesztett szárnymérete 2.75 m széles.

A kondort hazája Dél-Amerika magas hegységei. Az Andesekben különösen a 3000 és 5000 m közti magassági övet szereti. A partvidék meredek szirtjein fészkel. Humboldt gyakran látta a Csimborasszó fölött lebegni, kb. 7000 m-re a tenger színe felett! Whymper azonban azt mondja, hogy a kondort mintegy 5200 m-nél magasabban sohasem látta, és Goodfellow ebben egyetért vele.

A kondor főképpen dögevő. Humboldt tanusága szerint azonban másodmagával nemcsak az Andesekben élő szarvast és a vicunát, hanem még a guánákot és a borjakat is megtámadja és meg is öli ezeket az állatokat. Az emberi lakásokat kerüli, gyermekeket sem támad meg. Az indiánusok egybehangzóan állítják, hogy az emberre nem veszélyes.

A királykondor (Gypagus pap Linn.)

[Régi neve: Sarcorhamphus papa.]

Királykondor.

Az öreg, kiszínezett madarak valóban pompás ruhát viselnek. A gallér szürke, a hát eleje és a felső szárnyfedőtollak élénk vörösfehérek, a has és az alsó szárnyfedőtollak tiszta feketék, a szárny- és farktollak mély feketék, az evezők kívül szürkeszegélyűek, a fejtető és arc, amelyeket rövid, merev, serteszerű tollak födnek, húsvörösek; az arc, valamint a szem mögött és alatt levő kerekded szemölcsök és a fej hátsó része felé nyomuló duzzadt redő sötétvörösek, a nyak és fej világossárga. A szem ezüstfehér, a magas s lebenyekre oszlott taréj, amelyet a nagyobb termetű tojó is visel, míniumvörös.

A királykondor a déli szélesség 32. fokától kezdve el van terjedve Dél-Amerika minden síkvidékén Mexikóig és Texasig. A hegységben a tengerszín felett csak 1500 m magasságig található. Tulajdonképpeni lakóvidéke az őserdők, vagy a fákkal benőtt síkságok.

A fogságban tartott királykondor könnyen megszelidíthető, de csak ápolójával szemben tanusít vonzalmat, ellenben idegen emberekkel szemben gyakran igen barátságtalan és olyan harapós, hogy az ember is kénytelen madarunk fegyverzetét méltányolni.

A pulykakeselyű (Cathartes aura Linn.)

Öt másik fajjal egyetemben az egész Amerikában előforduló tyúkkeselyűk csoportjához tartozik.

Aránylag rövid, de vastag csőre jellemzi; viaszhártyája nagyon előrenyúlik és éppen födi még a nagy, hosszúkás kerek, egymással közlekedő orrlyukakat; farka lépcsőzetes; lábai aránylag rövidek. Elül csupasz feje hátul megduzzadt s azonkívül a szájzugtól a fejbúb közepére nyomuló dudorodást is mutat; elül karmin-, hátul kékes-, a szemek körül halványvörös; a nyak csupasz része húsvörös, tollas része, valamint a hát felső része és alsóteste zöldesfémfényű fekete; evezői feketék; a kormánytollak valamivel sötétebbek, mint az evezők. A szem feketebarna, a csőr világos szarusárga, a láb pedig fehérszínű. Wied herceg szerint az öreg madárnak Braziliában élénkvörös, Észak-Amerikában sötét szürkésbarna színű szeme van.

A hollókeselyű (Catharistes uruba Vieill.)

[Régi neve: Cathartes atratus.]

A hollókeselyű (gallinazo) csőre vékony és hosszú, viaszhártyája szintén igen előrenyúlik; orrlyukai kisebbek, hosszúkásak, kerekek és egymással közlekedők; farka rövidebb és csapott végű; lábai aránylag hosszúak. Csupasz feje és elülső nyaka sötét ólomszürke, bágyadt feketébe átmenően. Egész tollazata, szárnyait és farkát is beleértve, bágyadt fekete, kedvező világítás mellett rozsdabarna fénnyel. Szeme sötétbarna, csőre feketebarna, hegyén szaruszürke.

A pulykakeselyű a Saskacsevantól kezdve egész Észak-, Közép- és Dél-Amerikában honos, a Magalhăes-szorosig és az Atlanti-óceán partjától a Csendes-óceánig. Ellenben a hollókeselyű inkább Dél-Amerikában honos, az Egyesült-Államokban Karolinától északra már nem fordul elő.

Életmódjuk a keselyűkéhez hasonlít; de még bizalmasabbak, mint ezek, mert a legtöbb országban a hatóságok súlyos bírsággal büntetik azt, aki ezeket a hasznos, utcatakarító madarakat bántalmazza. Úgy látszik, tudják, hogy, mint a hiányos köztisztasági intézmény szerfölött szükséges pótmunkaerői, oltalomban részesülnek. Minden délamerikai városban az utcai rendőrség helyét töltik be. „Nélkülük – mondja Tschudi – Peru fővárosa az egész ország legegészségtelenebb városai közé tartoznék, amennyiben a hatóság a mocsok eltakarításáról éppen nem gondoskodik. Sok ezer gallinazo él Limában és környékén és oly kevéssé vadak, hogy a vásártéren a legsűrűbb embersokadalom között is ide-oda ugrálnak.”