Sirályhojsza (Fulmarus Steph.)

[Régi neve: Procellaria.]

A nemzetséget jellemzi rendkívül hosszú orrcsöve, amely majdnem a csőrkampóig terjed.

A sirályhojsza (Fulmarus glacialis L.)

A tengerészek „mallemuk” néven ismerik. Uralkodó színe fehér, hasán ezüstszürke, evezői feketések, csőre töve szürkészöld, hegye szarusárga, lába sárga, kékes árnyalattal. A fiatal állat tolla a hasoldalon kékes. Hossza 50, szélessége 110, szárnyhossza 32, farkhossza 12 cm.

Hazáját, az Északi-Jeges-tengert ritkán hagyja el. A legkecsesebb repülő; percekig úgy lebeg a magasban, hogy szárnya meg sem mozdul. A cetvadászok azt állítják, hogy legkedvesebb tápláléka a szalonna, amelyért hosszú darabon követik a hajót. Mindenféle tengeri szervezetet, sőt a szirteken növő növényeket is megeszi; Faber szerint a sirályhojsza az egyetlen madár, amely a meduzákhoz is hozzányúl.

Az Izland melletti Westmanöer-en költő madarak közül ez a leggyakoribb; legalább 40.000 sirályhojsza költ itt. Számuk évről-évre nő, mert a tojásszedők, noha erős köteleken ereszkednek le a sziklafalakon, alig férnek fiókáikhoz. Az emberen kívül sólymok, sasok és sirályok üldözik.