Sirályhojsza (Fulmarus Steph.) | TARTALOM | Vészmadár (Puffinus Briss.) |
A nemzetségnek egyetlen képviselője, a tengerészek egyik legnépszerűbb madárismerőse.
A galambhojsza (Daption capensis Linn.)
Jóval termetesebb a sirályhojszánál; feltűnően gyenge csőre rövid, tövén széles, hegyén lapított; orrcsöve jóval rövidebb, széles úszóhártyával ellátott lábainak ujjai hosszúak. Feje teteje, nyaka hátsó része, fejének és nyakának oldala sötét vasszürke, felső szárny- és farkfedői fehérek, nagy, szabálytalan háromszögalakú, vasszürke hegyes foltokkal, a test alsó része és a szem alatti egy pont fehér, a torok és nyak eleje sűrűbb, oldalai ritka sötét foltokkal, feketecsévéjű kézevezői koromfeketék, a karevezők fehérek, a farktollak fehérek, fekete szegéllyel. Iriszük sötét gesztenyebarna. A csőr fekete, a láb barnásfekete. Hosszuk 38, szélességük 110, szárnyhosszuk 27, farkhosszuk 9 cm.
Az összes tengeri madarak közül ez a leghűségesebb kísérője a hajóknak. Elterjedési köre nagyon érdekes. Az Atlanti-óceánon a Baktérítőn túl él, csak nagyon ritkán meg a forró övön belül és még ritkában az északi féltekén; a Csendes-óceánon azonban, legalább is Amerika nyugati partvidékén, az egyenlítőtől északra is megtalálható.
A galambhojsza jól, de ritkán úszik; puhatestűekkel, rákokkal, halakkal táplálkozik. Jó időben félénk és bizalmatlan, viharos időben azonban, amikor éhség gyötri, könnyen el is fogható. Szalonna- vagy kenyércsali hamarosan maga köré gyüjti a galambhojszákat. Költőhelye Uruguay és a Tűzföld partjai és Kerguelen szigete.
Sirályhojsza (Fulmarus Steph.) | TARTALOM | Vészmadár (Puffinus Briss.) |