3. Napozó gekkók (Gonatodes Fitz.)

Ezt a fajokban bővelkedő nemzetséget kerek szemcsillag és hengeres farok jellemzi. Ezeknek a kicsiny állatoknak az is jellemző sajátságuk, hogy a napsütést kedvelik. Az őserdőnek napsugarak számára áthatolhatatlan sűrűjében tehát ezt a gekkó-nemzetséget hiába keresnők. Egy részük a trópusi Amerikában, más részük Kelet-Indiában honos, míg Afrikában csak két fajuk él.

A braziliai gekkó (Gonatodes humeralis Guich.)

Ezt a 75 mm-t meg nem haladó kis gekkó-fajt Hagmann ismertette meg közelebbről. A hím barna színű s testének felső oldalán sötét, féregalakú, finom mustrázat ötlik szemünkbe. A karok előtt s rajtuk keresztül sötéten szegett, keskeny, fehér, merőleges sáv látható. A farkon sötétebb és világosabb szalagok váltakoznak. Az oldalakon néhány sötétebb foltot figyelhetünk meg. A nőstény barna alapszínében a háton s a farkon részarányosan elosztott sötétebb foltok sorakoznak; a vállpánt egyszerű fehér. Feje, végtagjai és torka féreg-forma mustrázattal díszítettek.

A braziliai gekkó egészen vagy félig kiszáradt fatörzseken szeret tanyázni s a fakéreg alatt búvik meg. Színezete és mustrázata révén az emberi szem igen nehezen veszi észre a sütkérező kis állatot. Minthogy a legkisebb neszre is villámgyorsan elbúvik, nagyon óvatosan kell közelednünk, ha el akarjuk fogni.

Tojásait termiták építményeibe rakja; a tojások színe tiszta fehér, hossztengelyük csaknem 8, vastagságuk pedig 7 mm. Hangmann a termita-bolyok régibb, s a fölület közelében lévő járataiban bukkant rájuk, ahol többnyire egészen szabadon, fészek-forma mélyedésben voltak. A termiták sem a tojásait lerakó nőstényt, sem a kikelő fiókákat nem zavarják. Sőt ez utóbbiaknak ezek a rovarok alkotják első táplálékukat.

A kolumbiai gekkó (Gonatodes concinnatus O’Shaugn.)

A hím feketésbarna alapszínű; feje téglavörös, farkahegye fehér, vállán pedig kékes folt látható. A nőstény világos szürkésbarna; hátán sötétebb és világosabb foltok váltakoznak.

Életmódjáról Werner közölt néhány adatot. Fogságban tartott példányán tapasztalta, hogy a terrarium üvegfalain nem bírt mászkálni, míg a deszkafalakon igen. A napot egyáltalán nem kerülte, s fényes nappal is vadászta a legyeket, amelyekből az ő kis termete ellenére naponta fölfalt mintegy féltucatot. A nappal legforróbb óráiban levél alá búvik ugyan, de a légyvadászatról ilyenkor sem mond le.