4. Lemezesujjú gekkók (Phyllodactylus Gray)

A lemezesujjú gekkók szemcsillaga fényhatásra merőleges réssé húzódik össze. Ujjaik vége kiszélesedik, s ennek a kiszélesedésnek alsó fölületén egy hosszanti barázda révén egymástól elkülönített két nagy lemez látható, amelyek közé a karom visszahúzható. A ki nem szélesedett ujjrész alul apró pikkelyekkel, vagy haránt pajzsocskákkal borított.

Az idetartozó számos faj túlnyomórészt Amerika legmelegebb vidékein, valamint Ausztráliában honos. Ázsia és Afrika trópusi területein kevés faj él, míg Európában csak egyetlenegy fordul elő.

Az európai lemezesujjú gekkó (Phyllodactylus europaeus Géné)

Korzika és Szardínia szigetén, a Marseille melletti kis Pendus-szigeten, a Tyrrheni-tenger néhány apró szigetén, valamint a toszkánai Monte Argentarion – ez utóbbi az egyetlen előfordulási hely Európába törzsén! – található ez a 7 cm hosszúságot meg nem haladó kis állat, amely a lemezesujjú gekkók nemzetségébe sorolható. Hátoldalát finom pikkelyek egyöntetűen borítják; feje tojásdad, törzse laposra nyomott és rövid, farka pedig tövén kissé befűződött, azután hirtelen kiszélesedő. Alapszíne világosabb vagy sötétebb szürkéssárga; hátán és farkán szürkésbarna harántpántok és feketés kis pontok ötlenek föl. Ez utóbbiak gyakran annyira elhatalmasodnak, hogy az állat csaknem feketének látszik, s a harántpántok ilyenkor elmosódnak. Ha a kis állat izgalomban van, a fekete pontok eltűnnek, s ilyenkor a világos alapszínezet jut uralomra, a harántpántok pedig keskenyebbekké válnak és élesen szembetűnők. A borszeszben megölt példányok csaknem mind ezt a színezést mutatják, mert halálküzdelmükben meghalványodnak.

A szabadban leggyakrabban fakéreg alatt, míg kövek alatt ritkábban találják. Fogságban tartott példányokon Müller L. megfigyelte, hogy valódi szürkületi állat, mert esti 8–11 óra közt a legélénkebb. Enyhébb napsütéstől nem irtózik, de a forró déli nap elől elbúvik, mert ha ezt nem teszi, bele is pusztul. Futása nagyon gyors; 20–25 centiméter távolságot átugrik. Üvegfalakon is tud mászkálni. Kedvenc csemegéje a lisztkukac. Nehezen körülírható csipogó hangját tavasszal hallatja; ezenkívül csak akkor, ha nyugtalanítják. Farka nagyon könnyen letörik, de ha az állat egészséges, feltűnően rövid idő alatt egészíti ki. Nyáron át kétszer-háromszor vedlik; vedlés előtt a kis állat fehérszürke. Borsónagyságú tojásait júniusban tojja.