7. Korongosujjú gekkók (Hemidactylus Cuv.)

Így azokat a fajokat nevezzük, amelyek lábujjai csak tövükön szélesedtek ki, s itt fejlődött ki a korongjuk, míg a lábujjak második és harmadik perce normális alakú. A farok alsó felületét pajzsok födik. Az ide sorolható számos faj leginkább Afrika és Ázsia trópusi vidékein honos. Egyik-másik fajnak igen nagy az elterjedtsége.

A török gekkó (Hemidactylus turcicus L.)

Török gekkó (Hemidactylus turcicus L.).

A nemzetségnek ez a dél-európai képviselője kistermetű, mindössze 9–10 cm hosszú. Rokonaitól határozatlanul háromszögű, 14–16 hosszanti sorban elhelyezett szemölcsei révén különbözik, amelyek egy része fehér, más része fekete. A test felső oldala szürkésbarnával szegélyezett húsvörös színű.

Werner szerint a török gekkót mindenekelőtt színváltoztatása különbözteti meg a többi gekkótól. Sötétben ugyanis majdnem tejfehér és áttetsző, háta színét pedig világosságban a világos barnától egész a sötétbarnáig változtatja. Hangja erősebb a többi európai gekkóénál. Tápláléka puhább testű, apróbb rovarokból, legyekből és pókokból áll. A Földközi-tenger mellékén egészen Lussin-szigetéig fölhatol, délkelet felé pedig a Vörös-tenger partjáig és Szindig terjedt el, mégpedig nemcsak a szabadban, hanem még inkább a lakóházakban és pincékben. Nevezetes, hogy az emberek jobban félnek tőle, mint a mérges kígyóktól.