6. Vízi agámák (Physignathus Cuv.) | TARTALOM | 8. Tüskésfarkú gyíkok (Uromastix Merr.) |
Ismertető jegyeik a zömök, de magas, oldalt összenyomott törzs, rövid, vastag fej, nagyon hosszú, vastag farok, izmos lábszárak és lábfej, amelyeknek hosszú ujjait a szegélyeken rojtosan kiugró pikkelyek födik, leginkább azonban a hát középvonala hosszában futó pikkelytaréj. A testet apró, négyoldalú pikkelyek födik, amelyek a fejen és a háton ormósak. A fogsorban 6 apró, kúpalakú fog van elül az állkapocsban, továbbá 4 hosszú szemfog és 1313 zápfog. A combon egy sor pórus van. Három faja ismeretes.
A közönséges vitorlás gyík (Hydrosaurus amboinensis Schloss.)
Nemzetségének legismertebb faja. Teste 1 m-nél is hosszabb. Felső oldala olajbarna, amely a fején és nyakán zöldesbe megy át; fekete foltok és rajzok tarkítják. Egy bőrredő a vállai tájékán fekete. A Fülöp-szigeteken, Jáván, Celebesen és a Molukki szigetcsoporton honos. Európába az első példányokat Amboinából hozták, innen amboionai gyíknak is nevezik.
Valentijn a XVIII. század elején közölt tudósításokat a vitorlás gyíkról. Tartózkodási helye a folyókmenti erdők és bozótok. Tápláléka magvakon és bogyókon kívül vízi növények, férgek, százlábúak és más effélék. Ha megijesztik, a vízbe rohan s ott kövek alá rejtőzik, de hálóval, sőt kézzel is megfogható, mert nagyon ostoba, félénk, s egyáltalában nem rosszindulatú. Tojásait a homokba rakja. A bennszülöttek serényen vadásszák fehér húsáért, amelynek állítólag kellemes vadíze van.
6. Vízi agámák (Physignathus Cuv.) | TARTALOM | 8. Tüskésfarkú gyíkok (Uromastix Merr.) |