12. család: A bőrcsontpáncélos gyík-félék (Gerrhosauridae)

Ide illeszthető be legjobban a bőrcsontpáncélos gyík-félék családja, amely Afrika egyenlítői és déli területein, valamint Madagaszkár szigetén honos. Testük alkotása alapján részint a nyakörvös gyíkokkal, részint az alább leírandó családokkal hozhatók rokonságba. A nyakörvös gyíkoktól abban különböznek, hogy halántékgödrük csontosan áthidalt, kültakarójuk alatt pedig bőrcsontokból álló páncéljuk van. Pikkelyeik többnyire nagyok, négyszögűek, sokszor szabályos hosszanti és harántsorokba rendezettek. A legtöbb nemzetséget finom pikkelyű oldalránc is jellemzi. Amennyire az eddigi kutatások terjednek, valamennyi fajuk föld-lakónak bizonyult.

A páncélos gyíkok családjában is előfordul az a jelenség, amely már más, eddig ismertetett családra is jellemző volt, hogy tudniillik a végtagok fejlettsége az egyes fajokon nagyon különböző. Öt fejlett, erőteljes ujjal ellátott fajok mellett ugyanis olyanokat is ismerünk, amelyek törzse kígyóformán megnyult, végtagjaik pedig csonkák. Az első csoportba tartozó fajok fürge, gyors mozgású, s részben nagy termetű állatok, mert 0.5 m hosszúra is megnőnek.

A nagy páncélos gyík (Gerrhosaurus flavigularis Wgm.)

A csinos, arányos testű és élénk színezetű állat Dél- és Kelet-Afrikában a Kék-Nílus mellékén levő Szennárig terjedt el. Egész hosszúsága a 40 cm-t is eléri s így a család legnagyobb fajai közé tartozik.

Életmódjáról nagyon keveset tudunk. Bizonyos azonban, hogy az őserdőségben is, meg a füves térségeken is szívesen tanyázik. Tápláléka kizárólag állati eredetű: rovarokat és kisebb gyíkokat zsákmányol.