13. család: A vakondokgyík-félék (Scincidae)

FEJEZETEK

A vakondokgyíkok nagyon népes családja mintegy 30 nemzetségbe osztott 575 fajt foglal magába. Ennek a családnak képviselői éppoly különböző alkotásúak, mint a teju-félék vagy az örvös gyíkok, mert végtagjaik elkorcsosulásával és testük meghosszabbodásával ezek is bemutatják a gyíktól a kígyóhoz való átmenetet. Lábaik, ha ugyan vannak, mindig rövidek. Az ujjak száma nagyon változó; némely fajnak minden végtagján 5 fejlett ujja van, másnak viszont csak valami csonkja maradt az ujjak helyén. Ilyen esetekben aztán a törzs annyira meghosszabbodik, mint a kígyóé. A fogak gyökereikkel a fogmeder belső széléhez tapadnak; a nyelv rövid, szabad, elől kissé kimetszett és pikkelyes. A többnyire látható fület néha pikkelyek borítják, a külső fül csak ritkán hiányzik egészen. A szem pupillája kerek, s szemhéjai majdnem mindig mozgathatók. Az alsó – nagyobb – szemhéj közepén a bőr átlátszó s így valóságos ablak. Szabályos pajzsok borítják a testet, egyforma, ötszöget formáló, halpikkelyszerű, bőrcsontokat tartalmazó pikkelyek borítják a hátat, hast és az oldalakat. Oldalbarázda hiányzik; comb- és alfelpórusaik sincsenek.

Szaporodásukról csak annyit tudunk, hogy a Macroscincus és Ablepharus nemzetségek, valamint a Mabuia nemzetség néhány faja kivételével, a többi eleddig megfigyelt faj fialló. A kölykek száma egyes fajok szerint 2–10 közt ingadozik.