5. Mabuják (Mabuia Fitz.)

Lényét tekintve a mi nyakörvös gyíkjainkhoz közel álló nemzetség, amelybe 80-nál több faj tartozik. A mabuják Afrika, Ázsia és Amerika trópusi vidékein élnek, viszont Új-Guineában, Ausztráliában, Észak-Amerikában és Európában egyetlen fajuk sem fordul elő. Valamennyi fajnak jól fejlet végtagjai vannak; testük kissé zömök, soha még annyira sem nyulánk, mint a síma gyíkoké. A felső oldal pikkelyei símák vagy különböző számu bordákkal ellátottak; a hasoldalon minden pikkely síma. Farkuk mindig hosszabb törzsüknél, vége felé hegyesedő. Alsó szemhéjuk pikkelyes s esetleg olyan átlátszó ablaka is van, mint némely nyakörvös gyíkon. Talpuk pikkelyei símák, tüskések vagy bordásak. Színük a háton általában barna s ezt fehér vagy sárgás sávok, sötétebb foltok vagy hosszant futó pántok tarkítják. A trópusi fajok közt több pompás, érces csillogású, s így a legszebb vakondok-gyíkok közé sorolhatók. Mozdulataik is rendkívül fürgék és kecsesek.

A mabuják egyike sem igazi föld-lakó. Több fajuk ugyan likakban, kövek és fakéreg alatt, valamint falhasadékokban üti föl tanyáját, de mégis valamennyi a napfény igazi gyermeke s nagy kedvteléssel futkosnak és tornásznak a bokrokon, fatörzseken, meg a síma sziklafalakon. Arról pedig szó sincs, hogy a homokban vagy földben áskálnának. Némelyik faj rendkívül gyors futó s valamennyi prédázó. Táplálékuk kisebb rovarokból telik ki.

A Délnyugat-Afrikában honos nyugati mabuja (M. occidentalis Ptrs.) s a Szaharától délre, valamint az egész Nílus völgyben elterjedt szalagos mabuja (M. quinquetaeniata Lcht.) tojást tojók, viszont legtöbb fajuk fialló. Európát a foltos mabuja (M. vittata Ol.) közelíti meg leginkább, amennyiben majdnem egész Észak-Afrikában, továbbá Szíriában és Kis-Ázsiában is honos. Ez a faj aránylag kis termetű, s homokos és köves talajon éppen olyan szívesen tanyázik, mint füves és bokros területen.

Az ivarok különböző színezete a szalagos mabuján a legfeltűnőbb. A hím barna háta ugyanis pompás aranyzománcú, ajka szegélye élénk citromsárga, torkán pedig fekete foltot láthatunk. A nőstény megtartja a fiatal kort jellemző szalagdíszes pikkely-ruhát, csakhogy a fekete alapszínt barna helyettesíti s az öt kékeszöld hosszanti csíkot aranyosak váltják föl, viszont a farok kék színe a hát barna színét veszi föl. Egyiptom művelés alatt álló területén, Khartumból egészen a Földközi-tenger partjáig ez a faj mindenütt gyakori; kertekben s a szemétdombok közelében éppoly közönséges, mint víz közelében vagy a sivatag határán. De bármennyire közönséges, birtokunkba mégsem keríthetjük egykönnyen.