2. Síma gyíkok (Tiliqua Gray)

Mint nevük is jelzi, pikkelyeik egészen símák. Farkuk gyík mivoltukhoz képest még mindig rövid ugyan, de mégis eléggé hosszú és kúposan kihegyesedő. Ujjaiknak alsó oldalán a pajzsok osztatlanok. Egyébként testük méretei és esetlensége, végtagjaik aránytalan rövidsége és gyöngesége, valamint kúpos fogaik a kurtafarkú gyíkokéra emlékeztetők. Eddig öt fajuk ismeretes; ezek egyike a Molukki-szigetcsoporton és Új-Guineában él, míg a többi négy Ausztráliában és Tasmania-szigetén honos.

A kéknyelvű gyík (Tiliqua scincoides White)

Testének hosszúsága a 60 cm-t is elérheti, ebből a farokra jóval kevesebb esik a felénél. Jellemző bélyegei: a hosszú halántékpajzsok, a 34–40 hosszanti sorban futó törzsi pikkelyek, a 6–7 szemhéjpajzsocska. Alapszíne világosszürke, ritkábban világos sárgásbarna, s ezt az oldalakon sötét harántpántok tarkítják, halántékát pedig széles hosszanti pánt díszíti. A test alsó oldala vagy egyszínű világosszürke, illetőleg barnássárga, vagy pedig ritkásan ezen is vannak foltok. Peracca kimutatta, hogy ez a gyík fiatal korában valóságos fogváltáson esik át: alsó és felső állkapcsának 1–1 fogát váltja, vagyis éppen annyit, mint az erszényes emlősök.

A fekete-sárga síma gyík (Tiliqua nigrolutea Gray)

Kisebb termetű, a 40 cm hosszúságot is alig éri el. A törzs pikkelyei 28–30 hosszanti sort alkotnak, szemhéjpikkelyeinek száma pedig 4–5. Színezete élénk sárgásbarna, amelyet fölül meglehetősen szabálytalanul futó harántpátok és hosszanti csíkok, alul pedig foltok tarkáznak.

A síma gyíkok valamivel élénkebbek és fürgébbek, mint a kurtafarkú gyík, különösen menekülés esetén. Elég ügyesen ásnak és kúszásban sem járatlanok. Táplálék dolgában is oly kevéssé válogatósak, mint fenyőtoboz-forma rokonuk, s az ember ételmaradékain minden nehézség nélkül meg tudnának élni: húst, főzeléket, mindenféle édességet szívesen fogadnak, fontos csak az, hogy ne legyenek szárazak. Foglyuknak ez a tulajdonsága Tofohr kisleányát erre a megállapításra késztette: „Egészen úgy táplálkozik, mint az ember!” Hogy gyíkunk alkalomadtán kisebb rokonait is minden lelkifurdalás nélkül fölfalja, Tofohron és Werneren kívül mások is tapasztalták, valamint azt is, hogy ételével együtt sok kavicsot is nyel. Amikor iszik, láthatóvá válik jól kinyujtott kékes ibolyaszínű, nagy nyelve, mert hosszasan, lefetyelve, jóformán naponta oltja a szomját.