3. Tüskés szkinkek (Egernia Gray)

Ez a nemzetség fajokban jóval gazdagabb az előbbieknél. A fajok átlag nagytermetűek, mert hosszúságuk rendszerint fél méter körül jár. Jellemző bélyegük, hogy ínycsontjaik a középen nem érnek össze, oldalfogaiknak pedig tompa háromszögű a koronájuk. Végtagjaik erőteljesek, s ebben a tekintetben inkább a mi gyíkjainkra emlékeztetnek, s éppen oly fürgék és civakodók is, mint ez utóbbiak.

White szkinkje (Egernia whitei Lac.)

Nemzetségének egyik legismertebb tagja. Törzsén 32–40 pikkelysort találunk. Pikkelyei símák. Életmódja megegyezik az alább tárgyalandó fajokéval.

Cunningham szkinkje (Egernia cunninghami Gray)

A legközönségesebb tüskés szkinkfaj. Hát- és farokpikkelyei mindegyikén 1–1 borda látható. Hosszú farka erősen tüskés.

Valamennyi tüskés szkink lényegében a föld színén él, minélfogva életmódjukkal nem szolgálnak reá arra, hogy a vakondok-gyíkok közé sorozzuk őket. Gyors futók, élénk, ügyes állatok, s minél nagyobb termetűek, annál inkább hajlanak a növényi táplálék felé. Az otromba, nagytermetű Cunningham szkinkje táplálékát tekintve a síma gyíkokra (Tiliqua) üt, mert lisztkukacokon kívül a nyers húst, valamint édes gyümölcsöket, sőt a tejbefőtt rizst is szívesen fogadja. Fogságban az eleinte szilaj, tüzes állat lassanként megjuhászodik, s végül csaknem úgy ellustul mint a kurtafarkú, s a síma gyíkok. A kisebbtermetű tüskés gyíkok kizárólag rabló életmódot folytatnak, de apróbb gyíkokat, úgy látszik, nem falnak föl.

Vedlésük nyáron történik, átlag kéthónaponkint.