2. Kancsilok (Tragulus Briss.)

Több fajuk ismeretes, melyek Dél- és Délkelet-Ázsiát lakják, Ceylon-tól Indián át Kochinkínáig és Tenasszerimig, továbbá a Nagy-Szunda- és a Filippi-szigeteket. Lábközépcsontjaik már mellső lábaikon is békócsonttá forrtak össze.

A különféle fajok közül csak a meminna (Tragulus meminna Erxl.), mely Ceylont és Elő-Indiát lakja, tartotta meg színezetének eredeti foltosságát. A többi fajok közül egy sem foltos s állukon csupasz, mirigyes hely van. Egyik fajuk, a Tragulus napu F. Cuv. Az újabb időben Gerrit Miller egy tanulmányában („Proc. U. S. Nat. Mus. Washington 1910”) kimutatta, hogy e fajból a Rio-Linga szigetek (Szumatra keleti partjain) mindegyikén különösen színeződött fajták képződtek anélkül, hogy e jelenségnek külső okát megtalálta volna. Ezek, az azonos külső feltételek dacára különbözően színeződött fajták mutatják, hogy az emlősállatok színezetének kiképződését nem a védelmi szükségletnek kell okozni.

Az összes kancsil félék nagyjában hasonló életmódot folytatnak; többnyire egyesével élnek a sűrű dzsungelben és mangrove-mocsarakban s csak a párzás ideje alatt élnek páronként együtt. A többi fajok életmódjának némileg példájaképpen adjuk a következőkben legrégebben ismert fajuk közelebbi ismertetését.

A jávai kancsil (Tragulus javanicus Osb.)

Az afrikai törpeantilópok mellett a jávai kancsil a legkisebb kérődző. Egész hossza csak 45 cm, amiből 4 cm a farkára esik. Magassága a marjánál 20 cm, kereszttáján 2 cm-rel több. Meglehetősen fínom szőre fején vörösesbarna, oldalain világosabb, feje tetején sötét, csaknem fekete, a test felső részén vöröses-sárgásbarna, a hát hosszában erősen feketével kevert, a test oldalai felé világosodó, nyaka felső részén fehéren pettyezett, a hasoldalon fehér. Alsó állkapcsáról fehér csík indul ki a nyak mindkét oldalán végig, egészen a vállig, ezekre alul mindkét oldalon egy sötétebb sáv következik, melyek középen, tehát a nyak alsó középvonalában egy harmadik fehér csíkot zárnak közre. Olykor a has hosszában sárga sáv is húzódik végig. Végtagjai fakósárgák, felső karja és alsó combja élénk rozsdavörösek, lábai halvány sárgásbarnák. A színezet különbözőségét a szőrök sajátságos rajza okozza. A háton e szőrök alsó fele fehér, a hegye felé sötétedik, erre élesen elválasztva, élénk sárga vagy narancsszínű s végre a hegyén fekete. A szerint, amint ez a fekete szőrhegy kiesik, vagy látható, a szerint, hogy a világos gyűrű többé-kevésbbé előtűnik, változik a bunda színezete; a fehérszínű helyeken azonban a szőr tiszta fehér. Az idősebb hímeknek erősen görbült, kifelé álIó, oldalról összenyomott, oldalt kivájt s hátsó élükön vágó szemfogaik vannak, melyek körülbelül 3 cm-nyire kiállnak az ínyből. Apró, fínom patáik világos-barnás szaruszínűek. Az állatok sajátságos módon patáiknak csak a hegyére lépnek s ez lábaiknak merev kinézést ad. Fiatal állatok az öregektől nem különböznek.

A jávai kancsil (Tragulus javanicus Orb.).

Jáva, Szumatra s Kambodzsa- és Kochinkínáig a Maláji-félsziget e gyönyörű állatka hazája. Jáva szigetén inkább a hegységben, mint a síkon él, a hegységek lábánál elterülő őserdők szélein, mégpedig ezeknek cserjés helyein, honnan a fűvel benőtt lejtőket pár perc alatt elérheti. Csoportosan sohasem látni, mert egyedül jár s legfeljebb a párzás idején kettesben. Nappal a legsűrűbb bozótban hever, pihen és kérődzik; az alkonyat beálltával indul legelni s mindenféle falevelet, füvet és bogyót keres táplálékul. Vízre elkerülhetetlenül szüksége van.

Az állatka minden mozdulata csinos és könnyed, a mellett azonban nagyon élénk. Aránylag nagyokat tud ugrani s ügyesen legyőz minden útjában álló akadályt. Gyönge lábai azonban csakhamar fölmondják a szolgálatot s könnyen ellenségei hatalmába kerülne, ha nem volna még egy védelmi eszköze, mely egy sajátságos cselből áll. Üldöztetve, rendszerint a bozótban igyekszik elrejtőzni; mihelyt azonban látja, hogy nem menekülhet, nyugodtan lefekszik a földre s – mint hasonló körülmények közt az oposszum is – holtnak teteti magát. üldözője odajön és zsákmányát már egy fogással véli fölemelni: de lám, mielőtt még elérte volna, az ügyes állatka egy vagy két ugrással villámgyorsan tűnik el onnan. „Ravasz, mint a kancsil”, mondja a maláji közmondás. A memmina szaporodási ideje Jerdon és Sterndale szerint Indiában június és július hónapokra esik s a nőstény rendszerint két fiat szül.

Az újabb időben kancsil félék nem ritkán kerülnek európai állatkertekbe. A látogatók szívesen nézik csinos külsejük miatt a takaros állatkákat, melyek alkalmilag szaporodnak is itt. A terhesség ideje, Heinroth szerint, öt és fél hónapig tart. Életszívósságuk, nevezetesen a memmináké, mégis hagy kívánnivalót hátra s szemben az élénk és bizalmas törpeantilópokkal, igen könnyen elhullanak, mint Heck helyesen jegyzi meg. Brehm az állatkákat gyakran látta s ismételten tartotta fogságban is őket. Csinos és rendes kinézésű, rendkívül tiszta állat, mely állandóan tisztogatja és nyalja magát. Nagy és szép szemei után fejlett értelmű állatnak tarthatnók, azonban nem az, semmiképpen sem mutat különösebb értelmet, inkább nyugodt, csendes és unalmas. A napot evéssel tölti, kérődzik és alszik. Gyöngéd, halk hangját – mely gyönge buborékhanghoz hasonló – ritkán hallatja.

A jávaiak buzgón vadásszák puha, édeskés húsa miatt, melyet szívesen esznek. Gyöngéd lábacskáit néhol ezüstbe és aranyba foglalják s így használják pipatömésre.