10. Vékony kígyók (Leptophis Bell)

Ennek a nemzetségnek mintegy 15 faja Amerika trópusi vidékeit lakja. Színük szép fémfényben pompázik. Az indiai fényes kígyóktól abban különböznek, hogy felső állkapcsuk fogai közül a hátsók jobban meghosszabbodtak s hogy középső, meg nem nagyobbodott pikkelysoruk megkülönböztethető.

A mexikói vékony kígyó (Leptophis mexicanus D. B.)

Észak-Mexikóban és Közép-Amerikában Costa Ricáig honos. Színe pompás smaragdzöld. Nyakának két oldalán egy-egy mélyfekete sáv húzódik, amely a szemeknél kezdődik s mögöttük folytatódik tovább; hátrafelé lassan eltünedezik, de a pikkelyek fekete szegélye alakjában mégis elég hosszan követhető nyomon. Alsó része világosabb zöld; álla és nyaka kénsárgaszínű. A zöld szín kiterjed a nyelv két ágára is. De Grijs ezt a fajt talajlakónak mondja, mégpedig azért, mert a falakó fajoktól eltérően a hasa nem olyan élénkszínű, mint a háta. De Grijs sohasem hallotta, hogy sziszegett volna. Táplálékát kisebb gyíkok alkotják. Nagy szemeivel élesen lát s nagy biztossággal ragadja meg a gyorsan tovairamodó gyíkot. Az oldalánál megragadott zsákmányt nem a fejénél fogva nyeli le, hanem megtörve, abban a helyzetben, amint megragadta. A meleget nagyon kedveli, de az alacsonyabb hőmérséklettel szemben sem mutatkozik nagyon érzékenynek.