2. Pelamiszok (Pelamydrus Schn.)

[Más néven: Hydrus, Pelamis.]

Fejük lapos, arcorruk igen hosszú és ásószerű, nyakuk feltűnően vastag, törzsük rövid, erős és oldalt egész végig lapított, felül tompa, alul éles szögletű. Arcorrpajzsaik a középvonalban érintkeznek, hosszabbak, mint szélesek s hátul az orrlyukak fúrják át őket, amelyek fölfelé nyílnak. Egy homlokpajzsuk van. A négy- vagy hatszögletű, lemezszerűen érintkező pikkelyek símák vagy púposak. A haspajzsok csökevényesek. A méregfogak mögött mindkét oldalon 7–8 kicsiny, barázdálatlan fog helyezkedik el.

A kettősszínű tengeri kígyó (Pelamydrus platurus L.)

[Más neve: Pelamis bicolor.]

Kettősszínű tengeri kígyó (Pelamydrus platurus L.).

A nemzetség ez egyedüli képviselőjének színe sötét barnásfekete, hasoldala világos sárgásbarna, okker- vagy citromsárga; ez a két szín egymástól a törzsön élesen elkülönül, a farkon azonban átmennek egymásba, miáltal ott foltok keletkeznek. Ritkábbak a fekete harántsávos példányok, továbbá az olyanok, melyeknek hátát mindkét oldalon sárga alapon egyenletesen eloszló fekete foltok tarkítják. Az állat hossza csak ritkán több 0.85 méternél.

A kettőszínű tengeri kígyó az alcsalád legközönségesebb és legismertebb faja. El van terjedve mind az Indiai-óceánban, mint a Csendes-óceán trópusi vidékein. Nagyon gyakori Bengália, Malabar, Szumátra, Jáva, Celebes és Dél-Kína partjain, valamint a Perzsa-öbölben és Közép-Amerika nyugati partjainál Mexikótól Ecuádorig, de a japáni tengerekben, Madagaszkár körül, sőt a Jóreménység fokánál is megfigyelték.

Az életmódját illetőleg Dahl úgy sejti, hogy éjjel jár tápláléka után és egy, a jávai tengerben tett megfigyelése nyomán azt következteti, hogy a halat egyáltalában nem eszi meg, vagy pedig csak bizonyos halfajokat kedvel s azokat is csak éjjel fogyasztja. Egy példányát ez alkalommal egész csomó apró hal vette körül, amelyek a gőzös közeledésekor még szorosabban húzódtak hozzá, s figyelemre sem méltatta őket. Másrészt pedig gyakran tapasztalható, hogy ahol gyakori a Pelamydrus, ott nagymennyiségű Sepia-maradvány található, tehát ezek szerint tápláléka főként szépiák, azaz tintahalak sorából kerülnek ki.