3. Háromélű teknősök (Geoclemys Gray)

[Más neve: Damonia.]

Ennek a nemnek fajai szintén délkeleti Ázsia meleg vidékein élnek. Jellemzi őket, hogy a haspáncéljuk gyámpillérei karcsúbbak, kevésbbé erősen fejlettek és fejük hátulsó részét nem osztatlan síma, vagy ráncos bőr, hanem apró pajzsocskák borítják be. Minden fajuk igazi mocsári teknős. Közülük széles körben a legismertebb faj.

A kínai háromélű teknős (Geoclemys reevesi Gray)

Úgy látszik, hogy ez a parányi, mintegy 12 1/2 cm hosszúságot elérő, nagyon élénk teknős délkeleti Kínában rendkívül gyakori s Koreában, Japán déli részén és a Fülöp-szigeteken is otthonos. Hátpáncélja világosbarna sárga varratvonalakkal; haspáncélja sárgás, mindegyik pajzson egy nagy barna folttal. A test páncélozatlan részei hasonlóan világos olajbarnák, a fej oldalain hullámos sárgás csíkokkal; nyakán két vagy három hasonló hosszanti csík fut mindegyik oldalon; torka és nyakának alsó része sárgás mustrázatú. Az egyik, Kínában élő változata (var. unicolor) teljesen fekete. Mindegyik rokonát felülmúlja elevenségben és az alacsonyabb hőmérséklettel szemben tanusított ellenállóképességével.

Peracca említi, hogy az a példány, mely egy nyáron tőle megszökött, a legközelebbi tavasszal annak ellenére, hogy Felső-Olaszországban az akkor szokatlanul szigorú télen – 18 C°-os hideg is volt, ismét előkerült. Werner Luxemburg mellett, Bécstől mintegy 18 km-re délre, a bécsújhelyi csatornába rakta ki és ott minden baj nélkül áttelelt.

A kínaiak jóslásra használják föl, amennyiben szerencsecédulákat huzatnak vele, mint nálunk a madarakkal vagy fehér egérrel szokták. Kreyenberg Nanking mellett az egyik tócsában három vagy négy példányt látott, amint egy úszó kelkáposzta levélbokrétáján eddegéltek, miközben alsó testrészüket részben fölfelé fordították és ügyetlen úszómozdulatokkal tartották fenn magukat a vizen. Japánban a nyugodt öregkor, az emberi élet hét boldogsága egyikének jelképéül tekintik. Nagyon sokféleképpen ábrázolják s ezek a teknősök, Schnee szerint, a szent Fuzsijáma-hegy mellett az ország magasan fejlett művészetének a legnépszerűbb és legkedveltebb tárgyai.

Ennél a fajnál a három háti teknőél közül a két oldalsó egészen a negyedik bordapajzsig nyúlik hátrafelé.

Az indiai háromélű teknős (Geoclemys hamiltoni Gray)

A háromélű teknősök legszebb, legdíszesebb faja. Az Indus és Ganges folyamrendszerének vidékein él s Észak-Indiában már a Siwalik-lerakodásokban megtalálták. Teknőjének hosszúsága kb. 20 cm. A hátpáncél élei megszakítottak és mindegyik gerinc- és bordapajzson egy-egy púpot alkotnak. A hátpáncél hátulsó szegélye, különösen fiatal korban, fűrészelt. Orra nagyon rövid s nem ugrik annyira előre, mint az előbbi fajé; farka is nagyon rövid. A páncél mustrázata élénken sárga, csillagalakúan kisugárzó vonalakból és kerek foltokból áll; a puha testrészeken sárga, kerek foltok vannak, melyek a fejen a legnagyobbak.