4. Andeszi szarvasok (Hippocamelus Leuck)

[Régi neve: furcifer.]

Dél-Amerika sajátos hegyvidéki állatai. Felismerhető egyszerű agancsáról, amelyen csak néhány ág van. A hátsó lábszáron a mirigy hiánya, a borjúknál is az egyszínű szőrözet olyan előhaladás jelei, hogy igazán az agancsképződése nem a fejlődés alacsony fokát, hanem a visszafejlődést jelenti. A szőre durva és törékeny, farka rövid; a felső szemfogak mindkét nemnél megvannak. Az andeszi szarvasnak két faja van Dél-Amerika Kordillerái közt, amelyek egymástól szembetűnőleg az agancsban különböznek:

A huemul (Hippocamelus bisulcus Mol.)

[Más neve: chilensis.]

A déli faj Dél-Chilében az Andeszek lejtőin és egész Patagóniában van elterjedve. Hosszúnyelű a villája és nincs fekete jel az arci részén. Irhája nagyon tömött, őzbarna, fekete véggel. Az agancs általában villás. Elvétve hatos is van, egyízben nyolcasat is láttak; Sallac leír egy tizeset is. Schulenburg-Wolfsberg gróf szerint, aki 1911-ben ennek a kevéssé ismert állatnak életmódjáról néhány adatot közöl, a huemul hossza 180 cm, feje 38 cm, füle 24 cm. Evvel a hosszú füllel a nőstény a szamárhoz hasonlít. A huemul nem él falkában; a bikát két, ritkán három vagy négy nőstény társaságában találhatjuk. Az egész nap folyamán jár enni és inni. „Hosszabb idő óta napfelkeltétől egész napnyugtáig minden időben és az időjárásra való tekintet nélkül látták a víznél, vagy pedig legelni. Nincs határozott csapása sem. De úgy látszik, rendesen vándorolnak; télen lehúzódnak a folyók mentén, míg a száraz hónapokban inkább a hegyeket keresik fel.”

A perui szarvas (Hippocamelus antisiensis Orb.)

Az északi faj villája majdnem nyélnélküli, arci részén, a homloktól egész az orr hegyéig fekete sáv húzódik. Az állat hátának és a végtagok külső részének a színe sárgás szürkésbarna; az oldalán, a fejen és homlokon a szürkés árnyalat nincs meg. Az orr vége körüli gyűrű, az alsó ajak alsó része, a torok, a lábszárak belseje fehér, valamint a fark legnagyobb része, amely csak a tövének felső részén barna. A nyak alsó része, a melle egyszínű barna, sötétebb, mint a háta. A hosszú, keskeny és nagyon hegyes fülei sűrű szőrrel fedettek, mégpedig kívül szürkésbarnák, fehér folttal a tövében. Ennek a jól kifejlődött szarvasnak magassága 70–75 cm. Az Andeszek közt Peruban, Equadorban, Bolíviában és Chile északi részében él, még pedig az erdőhatár felett, 3500 métertől egész a hóhatárig; itt legeli este és napfelkelte előtti órákban a gyér füvet. A vén bak vezetése mellett csapatostul él és alkalmilag, mint Meyer Hans megfigyelte, a szarvasmarhák közé is keveredik.

Néhány andeszi szarvasról, amelyek 1889-ben a berlini állatkertbe eljutottak, írja Heck: Ami előttem ezt az állatot vonzóvá tette, az a szarvas és kőszáli kecske természetének sajátságos, de oly lebilincselő egybevegyülése. Ahogyan a mi szarvasunk a bekerített helyre lépő őrét pajzán támadó játékával körültáncolta, miközben hátsó lábaira állott és harcra felkészülten rázta fejét, ezt én azelőtt más szarvasnál sohasem láttam. És ha csendesen megállott, kőszáli kecskének lehetett volna tartani, ha jellegzetes szarvasfeje nem lett volna. A

Perui szarvas (Hippocamelus antisiensis Orb.).