5. Nyársas szarvasok (Mazama Raf.)

[Régi nevei: Coassus, Subulo.]

Nem ágas agancsuknak egy pár rövid nyársa van. Az agancsfejlődésnek ez az alacsony foka semmi esetre sem őseredetű. A délamerikai szarvasok nyilvánvalóan Észak-Amerikából eredtek. Dél-Amerika legrégibb fosszilia szarvasainak, amennyire ismerjük, ágas agancsuk van, úgyhogy a most élő délamerikai szarvasoknál a nyársak felléptét visszafejlődésnek kell tekintenünk. További ismertetőjelük, hogy a hátsó lábszárukon hiányzanak a mirigyek és a szőrpamatok, a rövid fark, a szőrcsomóval ékesített fejtető és a két szőrforgó a fejen. Ezek egyike a fejtetőn van, a másik valamivel a szem alatt, az orrháton, úgyhogy itt a szőr eltérően a többi szarvasétól, lefelé dűl. A szőrözet finom és puha. A felső szemfogak rendszerint hiányzanak. Ezek az állatok kicsinyek, de erősek, hátuk felgörbült, profiljuk convex. A felső ajakon az orr mindegyik oldalán fehér folt van, az alsó ajak közepét pedig nagy fehér folt díszíti. A kicsinyek fehér pettyesek. Hazájuk Dél- és Közép-Amerika legmelegebb vidéke.

A szürke nyársas szarvas (Mazama nemorivaga F. Cuv.)

Körülbelül 47 cm magas állat; Guayana, Kolumbia, Bolivia és Trinidad füves térségein él; a sűrű parti erdőségekbe nem megy. A fajták szerint a színe világos szürkésbarna, szürke egész a fehéresig; a szemei között sötétebb sáv van. A vörhenyes szín teljesen hiányzik. A nőstény évente kettőt ellik.

A vörös nyársas szarvas (Mazama rufa F. Cuv.)

Dél-Amerika legsűrűbb erdőségeiben él Guayanától kezdve egész Paraguayig. Eléri a 67 cm-t és fényes vörösesbarna a szőre; ez a nyakán és az oldalakon többnyire vörhenyesszürke. Melle, a nyak alja, a combok belső fele fehéresszürke, a farka felül barnásvörös, alul és a végén fehér.

A vörös nyársas szarvas az árnyas, sűrű őserdőket szereti, kerüli a nyilt mezőket. Nappal megvonul a sűrű bozótban naplementekor az erdőszélre megy és ott legel. Felkeresi a közeli ültetvényeket és kiveszi részét belőlük; a megművelt területen főleg az apró dinnyéket, a csirázó kukoricát, a gyönge káposztát, és különösen a babot eszi. Így csatangol ide-oda egész hajnalhasadtáig, mikor visszavonul az erdőbe. Mindig egyesével, vagy párosan találjuk; sohasem falkában. Mind a két nem hűségesen összetart és a kicsinyeiket is együttesen vezetik. A tehénnek decemberben, vagy januárban csak egy borja van. A borjú az anyját már 3–5 napos korában mindenüvé követi, kezdetben mellette baktat, később azonban előre megy. Ha veszély fenyegeti, a bozótban elrejti, az anya pedig elmenekül. A nyársas szarvas mozdulatai gyorsak, de nem kitartó. Jó lóval ezért kifárasztani, elérni és pányva segítségével elfogni is lehet. Jó iramú kutyák még a legerősebb bakot is a nem sűrű erdőben fél óra alatt utólérik. A bennszülöttek a borjúkat gyakran azért fogják el, hogy megszelídítsék. Ezeket az állatokat azonban megkötve, vagy az udvaron becsukva kell tartani, mert különben az ültetvényekben jelentős kárt okoznak. Míg fiatalok, hűségesek és szelídek, később rosszindulatúak; nemcsak a bakok, de a nőstények is nekimennek az embernek. Vadászatuk nagyon egyszerű. Kutyákkal hajtják fel vagy lesből lövik, s ez a vadászt nagy sikerrel kecsegteti. Az emberen kívül mindenfajta ragadozó állat üldözi. Bőrét különösen nyeregtakarónak használják, húsát szívesen megeszik.

Vörös nyársasszarvas (Mazama rufa F. Cuv.).

Az a nyársas szarvas, amelyet Brehm hosszabb ideig ápolt, fölötte kedves és kellemes teremtés volt. Észak-Németország zord éghajlata iránt kevéssé volt érzékeny, mint várta. Az esőzés nem ijesztette meg, sőt sokszor derekasan megáztatta magát. Ellenben a pocsolyában sohasem hempergett. Az éles széltől nagyon félt és azonnal az istállóban keresett menedéket. Az elkerített területén növő fűből csak nagy ritkán szakított le egy-egy szálat: többre becsülte a száraztakarmányt és megszokás folytán mindennél jobban a kenyeret és a kétszersültet. A berlini állatkertben a vörös nyársas szarvas tovább szaporodott; vemhessége 7 1/4 hónapig tartott.

Az andeszi nyársas szarvas (Mazama tema Raf.)

[Más neve: rufinus.]

Valamivel kisebb, csak 63 cm magas, feje és lábai sötétebb árnyalatúak, torka feketésvörös, Equadorban 4000 méter magasságban él.