1. Kérgesteknősök (Dermochelys Blainv.)

A kérgesteknős (Dermochelys coriacea L.)

A ma élő teknősök között a legnagyobb! Óriási állat, közel 2 m hosszú és 500–600 kg súlyú. Felső állkapcsának szaruhüvelyén három mély, háromszögű kivágás között elől mindkét oldalon nagy fogforma kiugrás van. Különben az állkapcsa szegélyei élesek, nem fogazottak. Mellső végtagjai jó kétszer hosszabbak, mint a hátulsók. Hátpáncélja teljesen elcsontosodott, enyhén boltozatos, elől meglehetősen lekerekített, hátul farkszerűen kihegyesedő és 7 kiemelkedő, a kifejlett példányokon folytonos és fogazott, a fiatal egyedeken ellenben kerek púpokból összetett hosszanti borda 6 mezőre osztja. Az 5 hosszanti bordával ellátott haspáncél tökéletlenül csontosodott meg, puha és hajlékony. A fiatal egyedek fejét, nyakát és lábait apró pajzsok fedik, melyek lassanként eltűnnek, úgyhogy az idősebb állatok bőre síma lesz s csak a fejen vannak még apró pajzsok. Színük sötétbarna, világos vagy sárga foltokkal. A fiatal példányok hosszanti bordái, valamint lábaik szegélye sárga színű.

Száma évről-évre kevesebb s ezért a kihaló fajok közé vehetjük. A térítők közötti tengerekben él ugyan, ám a mérsékelt égöv tengereibe is elkalandozik s a viharok útján, vagy talán vándorösztönétől hajtva némelykor Európa Atlanti-óceáni partjaira, az Egyesült-Államok északi partvonalaira és Csiléhez is elvetődik, s itt is, ott is gyakran fogják. A Földközi-tengerben az Adriában és a dalmát partokra is elkószált. Életmódjáról nagyon keveset tudunk. Tápláléka állítólag főként állati, különösen halak, rákok és puhatestűek. Párosodás után úgy rakja le tojásait, mint az eddig ismertetett tengeri teknősök.

1862 februárius 1-én Tenasszerim partján a Ye-folyó torkolata közelében a halászok egy kérgesteknősre bukkantak s azt, miután mintegy 100 tojását lerakta, kétségbeesett küzdelem után hatalmukba kerítették. Az óriási állat hat halászt cipelt le magával a part lejtőjén s csaknem a tengerbe sodorta őket. Csak akkor sikerült legyűrniök, amikor más halászok siettek segítségükre. Hatalmas rudakra kötötték s 10–12 emberre volt szükség, hogy a közeli faluba szállíthassák. Miután leölték, az óriási állat petefészkében még 1000-en felüli tojást találtak, a fejlődés különböző fokain. A Nantes mellett 1729 aug. 4-én fogott példányról la Font azt meséli, hogy negyedmérföldnyire elhallatszó bőgést hallatott, amikor fejét egy vashoroggal beverték. A gyüjteményekben különben nagyon ritka. Húsát nem eszik, mert élvezetének káros következményeket tulajdonítanak, sőt a Chagos-szigeteken mérgesnek mondják.