HARMADIK ALREND: Nyakfordító teknősök (Pleurodira)

FEJEZETEK

Nagyon érdekes és szembetűnő teknősök tartoznak ide. Jellemzi őket, hogy hosszú nyakukat fejükkel együtt nemcsak egyszerűen vissza tudják húzni páncéljukba, hanem pihenés közben oldalt hajlítják, úgyhogy orrhegyük a hát- és haspáncél között hátrafelé kerül és a jobb- vagy bal váll magasságába jut. Ezt azért tehetik meg, mert nyakcsigolyáiknak rendkívül fejlett harántnyujtványaik vannak. A második fontos bélyeg, mely a nyakfordítókat a nyakrejtőktől megkülönbözteti, az, hogy medencéjük szilárdan, csontosan mindig összenőtt mind a hát-, mind a haspáncéllal. Az idetartozó valamennyi faj haspáncéljának 13 lemeze van, amennyiben a rendes bőrlemezekhez még egy páratlan toroklemez járul.

Ennek a csoportnak a képviselői az egész északi félgömbön hiányzanak, tehát nem találhatók meg sem Európában, sem Ázsiában és Észak-Amerikában. Túlnyomóan vagy kizárólag vízben élnek és ezért úszólábaik vannak, 4–5 karommal.

A legtöbb délamerikai nyakfordító teknős tojásainak nagy jelentősége van egyes néptörzsek táplálkozásában, mint ahogyan egyáltalában nem szabad lebecsülnünk ezeknek a mocsári és folyami teknősöknek szerepét az emberi háztartásban. Minden háztulajdonosnak van ott egy kis tócsája, amelyben a teknősöket tartják a szűkös évszak, tehát az esős idő kezdetéig. S mindazok, akiknek néhány indián szolgájuk van, ha a víz alacsony, vadászatra küldik őket, hogy tócsájukat újra megtöltsék. Mert bár a teknősök bámulatos tömegekben élnek ott, az esős hónapokban semmi pénzért sem lehet beszerezni őket. Az a könnyűség ugyanis, mellyel megtalálják és fogják, arányban van a mélyebb vagy magasabb vízállással. Ha a folyam lassabban apad, mint rendesen, akkor ritkák, ha azonban gyorsan apad, akkor nagy tömegekben lehet fogni, minthogy valósággal hemzsegnek az erdei tócsákban és pocsolyákban. Vadászatukra hálókat és olyan nyilakat használnak, melyeknek hegye a befúródás alkalmával leválik a nyéltől, de ezzel hosszú zsinórral marad összeköttetésben. A nyél a víz felszínén úszik, az odaevező vadászok fölszedik, felhúzzák addig, míg az állat a felszínhez közel nem jut. Ekkor esetleg még egy második nyilat lőnek a testébe s aztán a szárazra vonják. A bennszülött asszonyok kitünően értenek a teknőshús változatos módon való elkészítéséhez. A kitünően elkészített hús nagyon puha, jóízű és tápláló, de minden európai hamar megterheli a gyomrát és végre megundorodik tőle.