NEGYEDIK REND: Felemásgyíkok (Rhynchocephalia)


FEJEZETEK

Ez a minden tekintetben különálló rend külsejében a gyíkokra emlékeztet ugyan, de a test belső felépítésében különféle más – részint ma is élő, részint kihalt – rendeknek, sőt osztályoknak a közös bélyegeit hordozza a legkülönlegesebb sajátosságok egész tömegével együtt. Olyan ősi csoportot alkotnak, hogy ma élő egyetlen képviselőjüket jogosan tekinthetjük nemcsak a mérhetetlen idők óta letűnt mult utolsó élő tanujának, hanem a most élő legvénebb hüllőnek is. Az Európában talált megkövült hüllők között is kevés ilyen idős faj van, s egyetlenegy sincs idősebb, mint a jelenleg is élő nemnek két rokona, t. i. az ősfelemásgyík (Palaeohatteria), mely a szászországi rothliegendből (permkorszak) került elő, és a Protosaurus, melyet Thüringiában és Angliában találtak. A felemásgyíkok származási vonala valószínűleg egyenesen a kőszénkorszaktól a triászkorig elterjedt ősrégi páncélos kétéltűekhez (Stegocephala) vezet vissza.