5. Kézlábú békák (Chiroleptes Gthr.)

A Cystignathidák Ausztráliában élő 10 nemzetsége közül csak ezt az egyet említjük meg, bár a nem említettek némelyikének a fajai felette gyakoriak. A Chiroleptes-t függélyes szembogara, keresztcsontjának valamelyest kiszélesedett harántnyujtványai, a lábujjait összekötő úszóhártya és különösen az a sajátsága, hogy belső kézujja a többivel szembehelyezhető, kellőképpen jellemzi.

A laposfejű kézlábú béka (Chiroleptes platycephalus Gthr.)

Ez állatról Spencer Balduin Ausztrália belsejében a következő megfigyeléseket gyüjtötte össze: „A Chiroleptes platycephalus Közép-ausztráliában, mint látszik, jobban szereti az agyagos mélyedéseket, mint a homokos talajú patakokat, mert ez utóbbiak homokos medre üregek ásására túlságosan laza. Az állatra elsőízben akkor akadtunk rá, mikor táborunkat egy nagyon sekély agyagmedencénél ütöttük fel, melynek feneke az égető napon erősen megrepedezett. E medence szélén, a Chenopodium nitrariaceum elszáradt kórója alatt a keményre száradt agyagon fedeztük fel az ásóbékától származó benyomatokat; az állatot magát mintegy lábnyi mélységben találtuk meg a felszín alatt, gömbalakúvá felfúvódva, pontosan kitöltve egy bár nyirkos, de nem nedvesfalú üreget. A talaj olyan kemény volt, hogy úgy kellett szétvagdalni fejszével. Az állat egészen csendesen viselkedett akkor is, mikor az üreg egyik oldala meg volt nyitva, alsó szemhéja teljesen ráborult a szemére és át nem látszó volt, amiért a benszülöttek vaknak vélték. Azonban a napon rövid idő mulva felnyitotta a szemét.”

Spencer elmondja még, hogy ha az állatot megnyomják, húgyhólyagjából a végbélnyílásán keresztül vizet fecskendez ki, de ezenkívül víz halmozódott fel még a bőre alatt található üregekben is és különösen a testüregben magában, úgyhogy a nagyon terjedelmes, egészen a medencéig érő tüdőket állandóan nedvesíti a víz.