6. Mocsárjáró békák (Limnodynastes Fitz.)

A mocsárjáró békák nemzetségébe, melynek 7 faja közül egyesek Ausztráliában rendkívül gyakoriak, egyrészt a mi vízibékáinkhoz hasonlóan karcsú fajok tartoznak, mint pl. a Limnodynastes, péroni, salmini és tasmanienses, részben pedig zömök alakúak, melyek az ásóbékával egyeznek meg nemcsak életmódjukban, hanem abban is, hogy szembogaruk függélyes, lábközépükön pedig erős szaruásót viselnek, mint a Limnodynastes dorsalis és ornatus. E nemzetség fajai petéiket az ausztráliai levelibékákhoz hasonlatosan fehér, habos csomókban a vízbe rakják le. A petézés ideje júliustól májusig tart, de csúcspontját augusztusban és szeptemberben éri el, azonban még januárban is igen erős ivarzási tevékenység észlelhető akkor, ha nagy esőzések vannak. Általában véve, mint Fletcher-től tudjuk, az ausztráliai békák az év bármely szakában rakhatnak le petéket, ha e célból elegendő nedvesség áll rendelkezésükre.

A tasmaniai mocsárjáró béka (Limnodynastes tasmaniensis Gthr.)

English szerint Hobart közelében és Tasmánia északi részében, ahol az eső az átlag alatt marad, egyike a nemzetség legközönségesebb fajainak, s nappal némileg nedves helyeken kövek vagy ledőlt fatörzsek alatt található. Nevét egyébként nem is érdemli meg, mert vízben sohasem található, és ha beledobják, azonnal a partra úszik, és pedig nem is rosszul. A csinos béka felül barna, sárgás vagy vöröses, nagyon szabálytalanul elhelyezett nagy, sötétbarna vagy zöld, világosan szegélyezett foltokkal; kivételesen akadnak felül egyszínű barna vagy fekete példányai is. Világos hátvonala zöldessárga, ritkán szép narancsszínű.

Függelékül a Cystignathidákhoz még meg kell említenünk, hogy két idetartozó délamerikai békának van az ismert legnagyobb lárvája. Ugyanis a Csilében honos Calyptocephalus gayi D. B. nevű hatalmas vízi béka lárvája eléri a 15 cm hosszúságot, de még sokkal nagyobb, sőt biztosan a legnagyobb a Guayanában élő Pseudis paradoxa L. lárvája, ami annál feltűnőbb, mert a meglett állat egyáltalában nem tartozik a kétéltűek óriásai közé. De a lárva szinte megdöbbentő méreteket ér el, hiszen negyedméternél hosszabbra megnő, amiből a fejre és a törzsre ennek mintegy a harmada esik, vagyis e részei nagyobbak, mint a meglett állat megfelelő részei. Ez esetben tehát az átalakulás a test nagyságának a csökkenésével jár, ami egyébként nem egyedülálló jelenség az állatok világában, s különösen különféle tengeri halakon nem ritkán lehet megfigyelni.

B) SOROZAT: MEREVMELLŰ BÉKÁK (FIRMISTERNIA)

A nyelves békák e második sorozatába három család tartozik, azonban közülük nálunk csak az egyiknek, t. i. a valódi békáknak (Ranidae) élnek képviselőik, viszont igaz, hogy éppen ezek a mi legnevezetesebb békáink.