1. család: A szűkszájú béka-félék (Engystomatidae)

FEJEZETEK

A szűkszájú békák családjába számítjuk azokat a békákat, melyek keresztcsigolyájának harántnyujtványai kiszélesedtek és felső állkapcsukon nincsenek fogak. A családba rendkívül különböző életmódú fajok tartoznak: vannak a vízben és szárazon élők, és vannak ásók, rendesen a föld alatt tartózkodó alakok, csak kúszók nincsenek, mert e békák fára mászni nem tudnak. Hazájuk Afrika, Madagaszkár, Kelet-India, Kína, Papuasia és Amerika. Az ismert 35 nemzetségből, melyekbe mintegy 120 faj tartozik, 9 Amerikában, 4 Afrikában, 3 Madagaszkárban, 10 Papuasiában, 3 Indiában és Burmában él. A Szunda-szigeteknek 1 közös nemük van Amerikával, 1 Madagaszkárral, 1 Afrikával, 4 Papuasiával, 3 az indiai szárazfölddel. Egyes fajok kéz- és lábujjainak a vége kiszélesedett, mintha tapadókorongjaik volnának, de mégsem fán laknak. Az ásó életmódot folytató fajoknak erős ásószerszámuk van, t. i. szaruból álló, ásóalakú sarkantyújuk lábuk lábközépi részén, egyik nemükre (Hemisus) meg az jellemző, hogy még a kezeivel is ás. Az ásó alakok szája mindig nagyon szűk. Hangyákból és termeszekből táplálkoznak, melyeket kiásnak, vagy pedig éjjeli portyázásaik alkalmával iparkodnak megszerezni. Thurston E. a Cacopus globulosus nevű faj egyetlen példányának a nyelőcsövéből és gyomrából olyan szárnyas termesztömeget tudott kivenni, hogy megszárítva mintegy 21 grammot nyomott. A szűkszájú békáknak több, mint a fele éjjeli állat; szemük bogara függélyes rés.

Az ide tartozó békák egyike, az újguineai Mantophryna robusta Blgr., ivadékgondozása tekintetében élénken emlékeztet a mi dajkabékánkra. Kevés (mintegy 17), nagy, 6–7 mm átmérőjű petéjét rugalmas szalag köti össze egymással olyan módon, hogy gyöngyfűzérszerű sort alkotnak. A csomóba összecsavargatott petesort a hím őrzi, úgyhogy rája fekszik és elülső lábaival körülöleli. Azoknak a porontyoknak, amelyeket eddig ezekben a petékben találtak, már jól fejlett végtagjaik voltak, nem volt kopoltyújuk, ellenben annál jobban fejlett volt farkuk és harántul erősen kiterjedt farkvitorlájuk, s mivel véredények nagyon gazdagon behálózzák, nyilvánvalóan igaza van Méhely-nek, mikor ezt tartja a fiatal állat lélekzőszerveinek.

A Phrynixalus birói Méh. nevű béka hazája szintén Új-Guinea, ahol Bíró Lajos fedezte fel és tiszteletére Méhely nevezte el. Ez a béka petéit hurkaforma, átlátszó burokban rakja le a vízbe. A fiatalok fejlődésük egész útját szintén a peteburkon belül teszik meg a nélkül, hogy valaha is kopoltyúkat fejlesztenének s mind a négy lábukat egyszerre fejlesztve ki, mint kész békák bújnak ki abból. Fejlődésük során, Méhely szerint, nyilvánvalóan szintén farkuk szolgál lélekzőszervként.