4. Ökörbékák (Callula Gray)

A Callula-nemet a kulcscsont hiánya, a függőleges pupilla, a tojásdadalakú, hátul szabad nyelv, az elrejtett dobhártya és a szájpadon futó éles, az ínycsontok által alkotott harántléc jellemzi. A garat előtt is fut még két vagy több, többé-kevésbbé élesen fogazott harántléc a szájpadon. A kéz ujjai szabadok, a lábujjakat többé-kevésbbé jól fejlett úszóhártya köti össze egymással. A kéz- és lábujjak egyaránt tapadókorongban végződnek. A nemzetségnek mintegy 10 faja él Dél- és Kelet-Ázsiában.

Az indiai ökörbéka (Calluta pulchra Gray)

Egyike annak az aránylag kevés szűkszájú békának, amely hazájában az ottaniaknak és az idegennek egyaránt feltűnik nagy hangjával. Nagyon gyengén fejlett úszóhártyáiról és nagy, élesszélű, ásóalakú sarokgumóiról nagyon könnyen fel lehet ismerni. Egyike a nemzetség legnagyobb fajainak, mivel eléri a 76 mm hosszúságot, kerülete pedig a törzse közepe táján ennek a kétszerese is lehet. Flower e rendkívül zömökalakú béka színét élő példányok alapján kb. ilyennek írja le: A fej teteje és oldalai aranysárgák, az arcorrnál barnába átmenők; az orrtól egy barna szalag halad a szemek alatti tájig, innen kezdve sötétbarna lesz és hirtelenül a szem hátulsó széle alatt, vagy valamivel a mögött végződik. Háta szép sötétbarna, a fej agyagsárga színétől élesen elhatárolja egy fekete, egyik szemtől a másikig húzódó harántvonal; széles, nagyon határozott, agyagsárga sáv húzódik a szemhéjaktól a hátulsó lábak tövéig, mely sáv felül, néha még alul is, feketével szegélyezett. A has oldalfalai többé-kevésbbé sárgával és barnával pettyezettek, a hasoldal szennyes vörösessárga, a hím álla és torka fekete, végtagjai szürkék, sötétbarnával pontozottak és többé-kevésbbé határozott, agyagsárga foltokkal díszítettek.

Az állat elterjedt India legnagyobb részében, Ceylonban és Dél-Kínában. Szabadban való életéről Flower értesít részletesen. Az ökörbékát Singaporeban, ahova, mint látszik, Sziamból hurcolták be, nagyon gyűlölik éjjeli csendháborításai miatt, mert a hím hangja nagyon erős és már messziről hallható; ez a hang márciusban és áprilisban eső után egyetlen éjjel sem szünetel. A hímek a víz felszínére emelkedve úgy brekegnek, hogy a fejüket éppen csakhogy a víz színére emelik, páratlan hangzacskójukat felfújják, kezeiket, lábaikat szétterpesztik. Kiválóan úszik és jól ugrik. Hímet könnyű fogni, mert lármájával elárulja hollétét, ellenben nőstényt Flower-nek egyet sem sikerült kerítenie. Bőre rendkívül nyálkás, nyelve nagyon rugalmas, féregalakú s 40 mm-nyire is kiölthető. Stoliczka Moulmeinnél találkozott az állattal, ahol napszállta után egy korhadó fatörzsön mászkálva termeszekre vadászott.

Flower beszéli továbbá, hogy az esős évszak idején, amidőn esténként, a fénytől csalogatva, sok mindenféle rovar gyűlt össze a lakásában, a béka is bejárt oda és az étkezés idején gyakran nagyon terhessé vált. Egy-két darabot az asztalra tett, s ezek szinte úgy látszott, hogy megértették, mit akarnak tőlük. Mert a helyett, hogy elugrottak, vagy a vendégektől, avagy a szolgák által zavartatták volna magukat, elkezdték a rovarokat fogdosni és jóízűen elkölteni. Buzgón fogdosták a termitákat, hangyákat, apró bogarakat, lepkéket, tücsköket és sáskákat, azonban a nagyobb tücsköket vagy sáskákat nem tudták begyömöszölni kicsiny szájukba, mint ahogy nem fogdosták el a röpködő poloskákat sem, amiben valószínűleg szaglószervük útmutatását követték. Bangkokban az esős évszakban, eső után az esteli levegő mindig tele volt e békák zúgó brekegésével, amely kb. „eungh-angh, eungh-angh” szótagokkal adható vissza, s ez a hangverseny, hol emelkedve, hol szállva, egész éjjel hallható volt. Némely, mindkét oldalt vízzel szegélyezett utcán, ahol az állat bőségesen volt, az ember a szó valódi értelmében nem hallotta tőlük a saját szavát sem, azonban hangjuk negyed- vagy félmérföldnyi távolságból nem kellemetlen, hasonló a vízesés zúgásához. De, mint látszik, még egy másik fajta hangot is tud adni, mely hasonlít a legnagyobb veszélybe jutott ember sikoltásához. Az állatot Sziamban egyes népek eszik is, azonban az igazi sziamiak megvetik.