2. Csonkaujjú békák (Atelopus Blgr.)

Mindenesetre a legtarkább békák közé tartoznak a Közép- és Dél-Amerikában elterjedt apró, varangyszerű Atelopus-fajok, melyeknek mintegy 20 faja ismeretes eddig. Legfontosabb bélyegeik a következők: Kulcscsontjuk van, hollóorrcsontjuk nem hátrafelé irányul, szemük bogara vízszintes helyzetű, nyelvük tojásdadalakú, dobhártyájuk nem látható, ujjaikon tapadókorongok nincsenek, ellenben fajok szerint nagyon különböző fokban fejlett úszóhártya köti össze őket.

A feketés csonkaujjú béka (Atelopus nigricans Wgm.)

Az állat nemzetségnevét jogtalanul viseli, mert neki éppen úgy, mint a nem több más fajának is, jól fejlett belső lábujja van. Aprótermetű, 3 cm-nél alig hosszabb béka, lekerekített arcorral és kevéssé fejlett úszóhártyával a lábujjai közt. Fekete alapszíne felül sárga, alul skárlátvörös foltokkal tarkázott, kezeinek és lábainak felső oldala is skárlátvörös. Miként Budgett közli, a párzás időszakában mindkét nem hangot hallat, mely két harangütésből és egy arra következő elnyujtott, leszálló trillából áll. Ebben az időben az egyébként rendkívül lassú állat fürgévé és rendkívül félénkké lesz, gyorsan úszkál a vízinövények közt, felmászik rájuk és énekli a dalát, de a legcsekélyebb zavartatásra azonnal eltűnik. A nőstény petéit füvesfenekű pocsolyákba rakja le, azok a víz felszínén úszkálnak és nagyon sötétszínűek, az ebihalak már 24 óra mulva kikelnek belőlük. A kecses állat hazája Paraguay, Uruguay és Argentina.

A nála nagyobb termetű A. varius Stann., amelyet felső oldalának rendkívül változó színezete jellemez, Közép-Amerikában és Kolumbiában nem látszik ritkának.