1. Gilisztabékák (Siphonops Wagl.)

A nemzetség legismertebb tagja.

A gyűrűs gilisztabéka (Siphonops annulatus Mikan)

Gyűrűs gilisztabéka (Siphonops annulatus Mikan).

A gyűrűs gilisztabéka petéi és embriója.

Hazája Guayana, Brazília északi része, Ecuador és Peru. Hossza 39 cm, vastagsága ellenben csak 16 mm, bőrét 85–95 körbarázda gyűrűzi, színe feketés, csak a barázdák mélye fehéres.

Nincsenek mészpikkelyek a féreggőték (Coecilia L.) bőrében sem. Ez utóbbi nemzetségbe tartoznak a legkarcsúbb és leghosszabb lábatlan kétéltűek, mint pl. a Ecuádorban honos, majdnem méter hosszú C. pachynema Gthr.

Ezeknek, valamint az atyafiságukba tartozó többi alaknak (Hypogeophis Ptrs., Dermophis Ptrs.) az életmódjáról még nagyon keveset tudunk. Tulajdonképpen csak annyi ismeretes róluk, hogy a mi földigilisztáink módjára a föld alatt élnek és itt aránylag tekintélyes erővel és gyorsasággal ássák magukat tova. Miként Wied hallotta, járataik fölött a földet állítólag úgy feltúrják, mint pl. a mi mezei egereink. „Nekem sem sikerült, mondja Schomburgk, többet megtudnom a bennszülöttektől és a színesektől, mint hogy az állat a földben, de különösen a hangyák bolyaiban lakik. Hogy az utóbbi állítás valóban igaz, későbben magam is megállapíthattam, és Collins is állítja, hogy midőn ezeket a terhes vendégeket körülárkolással meg akarta semmisíteni, bolyukban ott volt a gilisztabéka is.” Tschudi szerint a gyűrűs gilisztabéka főként nedves helyeken, a felszín alatt 30–60 cm-nyire szokott tartózkodni és különösen földmunkák és útépítés alkalmával szokták találni, s a brazíliaiak félnek ettől az ártatlan jószágtól!

Szaporodásáról Göldi közölt annyit, hogy az állat nagy petéi zsinórszerűen össze vannak fűzve, hosszabbik tengelyük 10, a harántátmérőjük pedig 8.5 mm. A Göldi által talált petékben már jól fejlett embriók voltak, nagy külső, kétszeresen sugaras kopoltyúkkal, amilyenek a szárazföldön élő farkos kétéltűek embrióinak is vannak.