Északi menyhalak (Brosmius Cuv.)

Az északi menyhalak, Brosmius Cuv., nemzetségébe két magas északi faj tartozik. Testük nyúlánk és igen apró pikkelyekkel fedett. Egy hát- és egy alsóúszójuk van; a farokúszó külön áll. Eke- és garatcsontjuk fogazott. Egy bajuszszáluk van.

A norvég menyhal (Brosmius brosme Müll.)

A norvég menyhal, Brosmius brosme Müll., a skandináv halászok nyelvén „Brosme”, angolul „Torsk”, „Tusk”, „Brismak”, németül „Brosme”, „Lumb” és „Lub”, hosszú hátúszójáról és ugyancsak hosszú alsóúszójáról, az alsó állkapcsa hegyéről lelógó bajuszszáláról és aránylag nagy halpénzeiről ismerhető fel. A hátúszó a test felső ormának háromnegyedrészét beszegi. Az alsóállkapocs rövidebb a felsőnél. Háta zavarossárga, vagy barnásszürke, alsó oldala világossárga, hát-, alsó- és farokúszójának széles fehér szegélye van, azonkívül fekete sávok és foltok is tarkítják őket. Hátúszójukban 90, az alsóban 75, a farokúszóban 37, a mellúszóban 21, a hasúszóban pedig 5 sugarat számolhatunk meg.

A norvég menyhal az európai és az amerikai vizekben az északi szélesség 60 és 73 foka közt, tehát részben már a sarkvidék területén él. Rendesen nagyobb mélységben él, 1000 m-ig lehatol, de íváskor a felsőbb rétegekbe jön és olykor délre vándorol. Az Orkney-szigetek tájékán gyakrabban felbukkan, s néha a Firth of Forth-öbölben és az Északi-tengerben is fogják. Igen gyakran fordul elő a norvég vizekben, főkép a Varanger-fjordban, a Shetland- és Fäeröer-szigetek környékén, továbbá Izland nyugati és déli partjain, Grönland vizeiből azonban, úgy látszik, hiányzik. Észak-Amerika keleti partjain is megtalálható. Az izlandi partokhoz januárban nagy csapatokban vonul fel ívásra, tavaszig ott időzik, nyárára azonban eltávozik. A szárazföld közelében is a tetemesebb mélységeket választja ki, s így sokkal kevesebbet halászhatnak belőle, mint amennyit a parti lakosság szeretne. Hosszúsága 1 m lehet. Nagyobbra nemigen nő, de már a 30 cm-es példányok is ivarérettek. A szaporodási időszak áprilisra és májusra esik. Annak a megvilágítására, hogy egyes halfajok ívása mennyire szorosan összefügg a hidrográfiai viszonyokkal, megemlítjük, hogy a norvég menyhal ívására alkalmas hőmérséklet és sótartalom felső határa 9 C° és 35.3‰, az alsó pedig 6 C° és 35‰. A norvég menyhalat ugyanúgy halásszák, mint a közönséges tőkehalat. A halászok a legbővebb zsákmányra akkor tesznek szert, amikor a heves viharok után a tengerpartra kisodort norvég menyhalakat összegyüjtik. Norvégiában úgy készítik el, mint a közönséges tőkehalat. Izlandon frissen fogyasztják. Húsa igen kemény, eléggé zsíros és száraz, de jóízű. Szárítás következtében alig veszít valamit jóságából.