Békafejű menyhalak (Raniceps Cuv.)

A békafejű menyhalak, Raniceps Cuv., nemzetségének főbb ismertetőjelei: a nagy, széles fej, a rendkívül apró halpénzekkel borított, mérsékelten megnyúlt test és az elsatnyult első hátúszó. Alsóúszójuk egy van; a farokúszó önálló. A nemzetség egyedüli képviselője:

A békaképű menyhal (Raniceps raninus L.)

A békaképű menyhal, Raniceps raninus L., különös alakú tőkehalféle. Csaknem teljesen sötétbarna, vagy feketeszínű. Feje széles és lapos, orra előrenyúlik. Testén apró pikkelyek vannak. Első hátuszója kicsi és nyilvánvalóan elsatnyult, a második az alsóúszóval együtt igen hosszú, de a farokúszó mind a kettőtől független. Az alsó állkapocs rövidebb a felsőnél és rövid bajuszszál van rajta. A mellen és a toroktájékon gyakran egybefolyó fehér foltok láthatók. A hátúszó sugarai részben meghosszabbodtak és fehérek. Az első hátúszót 3, a másodikat 66, az alsóúszót 60, a hasúszót pedig 6 sugár alkotja. A békaképű menyhal 20-30 cm-nyire nő meg.

A békaképű menyhal a parti színtáj lakója és ebben Trondhjemtől kezdve az Angol-csatornáig mindenhol megtalálható. Táplálékát apró halak és gerinctelen állatok alkotják. Helgoland mellett igen gyakori, a Kieli-öbölben csak elvétve fogják, kelet felé csak a mecklenburgi part mentén fordul elő. Elterjedésének nyugati határa az ir vizekben van. A békaképű menyhal ragadozó állat. Az iszapos fenéken, vagy a kövek közt meglapulva lesből vadászik. A norvég halászok horoggal fogják és piacra viszik.