3. család: Bóbitásfejűek (Lophotidae)

A bóbitásfejűek (Lophotidae) családjába tartozó halaknak szalagalakú testük van. Végbélnyílásuk csaknem a test hátulsó végén található. Hátúszójuk a test felső élét teljesen beszegi, alsóúszójuk ellenben igen rövid. Ebbe a családba egyetlen nemzetség (Lophotes Giorna) tartozik egyetlenegy, itt következő fajjal.

A bóbitáshal (Lophotes cepedianus Giorna)

Bóbitáshal (Lophotes cepedianus Giorna).

A bóbitáshal Lophotes cepedianus Giorna, 2 m-re, sőt nagyobbra is megnövő, valószínűen mélytengeri faj, s mint ilyen, a világtengerekben mindenütt otthonos. Magános példányokban ugyanis nemcsak a Földközi-tengerben és Madeira mellett fordul elő, hanem Új-Zéland és Japán vizeiben is. Az Adriában nagyon ritka. Faber, volt fiumei angol konzul, aki az Adria halairól és halászatáról írt kitünő könyvet („The fisheries of the Adriatic and the fish thereof” 1883), Lesina (ma: Hvar) mellől említi meg. A bóbitáshal a fején levő hosszú, hátrafelé hajló, erős tüskéről, s az ehhez csatlakozó magas sugarakról kapta a nevét. A bóbita háromszögletes taréjon ül és a hátúszóhoz tartozik, amelyet 230 sugár feszít ki. A kis satnya hasúszó mellső állású és hártyája 1 és 5 sugarat köt össze. Az alsóúszóban 3 és 15 sugár van. A bóbitáshalnak nagy szeme és kis szája van. Apró fogaiból következtetve, kisebb állatokkal táplálkozik. Alapszíne szürkésezüst és fényes, kerek ezüstpettyekkel van behintve. Úszói pirosak.