Rombuszhalak (Rhombus Klein)

A rombuszhalak, Rhombus Klein, nemzetsége az összes félszegúszók közt a legelterjedtebb. Az ide sorolható fajok állkapcsain és garatcsontjain kefe-, vagy gerebenfogak vannak. Szájnyílásuk széles. Hátúszójuk igen hosszú és már az orron kezdődik. Alsóúszójuk szintén nagy és osztott sugarai vannak, úgy, mint a hátúszónak. A hátúszó szerkezete a páratlan úszókéhoz hasonlít. A rombuszhalaknak a baloldaluk alakult át szemesoldallá. A két szem közt mélyedés van. A kis halpénzek épszélűek. A nemzetség legértékesebb tagja:

A nagy rombuszhal (Rhombus maximus L.)

A nagy vagy tüskés rombuszhal, Rhombus maximus L., németül „Steinbutt”, angolul és franciául „Turbot”, olaszul „rombo” vagy „rombo chiodato”, Velencében „rombo di sasso”, horvátul „rumbac”, vagy „oblic”. Szemes oldala bibircsós, színe pedig különböző árnyalatú barna. Úszói világosabbak. Rajzolata elmosódott márványos foltokból és jobban érvényesülő kisebb-nagyobb világos pettyekből áll. Vakoldala egyenletesen fehérszínű. Hossza meghaladhatja az 1 m-t, súlya pedig 35 kg is lehet, de Rondelet látott 3 m hosszú, 2 m széles, csaknem 1 m vastag példányt is. Hátúszója 64, mellúszója 12, hátúszója 6, alsóúszója 48, farokúszója pedig 15 sugarat foglal magában.

A nagy rombuszhalat az Atlanti-óceán európai partjain, északra egészen az é. sz. 64. fokáig, továbbá a Földközi-tengerben halásszák. Leggyakrabban az Északi-tengerben, a La Manche-csatornában és Franciaország északnyugati partjai mentén fogják. A német partokon Kelet-Friesland, Norderney és Helgoland mellett gyakori, Schleswig nyugati partján csak szórványosan él. A Keleti-tengerben a Kieli-öböl, valamint a pommerániai és a porosz partok mellett rendszeresen halásszák, ritkábban ugyan, de a Bottni-öböl déli részében is előfordul. Ehrenbaum véleménye szerint a nagy rombuszhal az Északi-tenger délkeleti részét, mégpedig a német öblöt kedveli. Bizonyos általános tapasztalatok, amelyeket elterjedéséről szereztek, továbbá előfordulásának gyakorisága legalább is arra vall, hogy ez a terület kedvelt tartózkodási helye. Ha nyár derekán a tengeren csónakázva a körülöttünk lebegő moszatdarabokat kihalásszuk, nem ritkán találhatunk köztük apró rombuszhalakat, amelyek ferdén úszkálnak, szemük pedig átvándorlófélben van. A Balti-tengerben, mint már említettük, ritkábban halászható és akkor is többnyire csak kis példányok kerülnek kézre. Valószínű, hogy ezek a Balti-tengerben jöttek a világra, s nem az Északi-tengerből vándoroltak be. Ez azonban még alaposabb vizsgálatra szorul. Jóízű és tömör húsa a nagy rombhalat a legértékesebb félszegúszók közé sorolja.

A síma rombuszhal (Rhombus laevis Rond.)

A síma rombuszhal, Rhombus laevis Rond., az Adriában a közönségesebb félszegúszók közé tartozik. A Három Velence-tartomány parti halászai „suazo”, „sfazo”, „svazo”, Itália egyéb helyein „rombo liscio” néven emlegetik. Horvát neve: „svac”. Németül: „Glattbutt”, „Kleiss”, „Viereck”, „Margaretenbutt”, angolul: „brill”, franciául „la barbue”. Testét apró, csaknem síma pikkelyek fedik. Has- és alsóúszója nem nő össze. Alapszíne szürkésbarna, gyakran gyöngyszerű vörösbarna foltokkal, a fiatalok világosabbak. Teste kétszer olyan hosszú, mint a magassága. Hossza 30-60 cm. Súlya ritkán üti meg a 4 kg-ot. A síma rombuszhal elterjedési területe csaknem teljesen egybeesik a nagy rombuszhaléval, északon Bergenig hatol fel. A Balti-tenger keleti részéből hiányzik, de a mecklenburgi partokig előfordul. Húsa épp annyira értékes, mint nagyobbtermetű rokonáé. Hátúszójában 76, mellúszójában 6, alsóúszójában 57, farokúszójában 16 sugarat hord.

A szárnyas rombuszhal (Lepidorhombus megastoma Donov.)

A szárnyas rombuszhal (Lepidorhombus megastoma Donov.), aránylag keskenytestű félszegúszó. Szeme a baloldalra tolódott át. Hátvonala a mellúszója fölött erősen hajlott ívet ír le. Pikkelyruhája érdes. A szárnyas lepényhal kb. 0.5 m-esre nő meg. Többnyire 200-500 m mélységben él, s emiatt a sekélyebb Északi-tengerben ritkábban fordul elő. Elterjedési területe a La Manche-csatorna és a Drontheim-fjord közt van. Színe sárgásbarna. Hátúszójában 85-90, alsóúszójában pedig 70-80 sugár olvasható meg. A has és az alsóúszó nincs összeköttetésben. A piacon kapós, mivel jó sütnivaló halnak tartják.

A norvég keszegúszó (Zeugopterus norvegicus Gthr.)

Az előbbiek közeli rokona a norvég keszegúszó (Zeugopterus norvegicus Gthr.) kistermetű hal, mindössze 1-2 cm-nyire nő meg. Kicsinysége miatt nincs is különösebb gazdasági jelentősége. Halpénzei aránylag nagyok. Norvégiától Anglia déli partvidékéig van elterjedve, s előfordul Helgoland környékén is, de mindenütt csak szórványosan él.