Romboidhalak (Rhomboidichthys Bleek.)

A romboidhalak (Rhomboidichthys Bleek.) nemzetsége főkép melegégalji fajokból áll, de a Földközi-tengerben is képviselve van. Keletre Japánig terjed el. Baloldaluk vált szemoldallá. Szemeik közt többé-kevésbbé mély gödör van. Szájuk aránylag keskeny. Fogaik csak az állkapcsokon vannak és egy, vagy két sorban állanak. Hátúszójuk az orron kezdődik. Halpénzeik érdesek. Az oldalvonal elől nagy kanyarulatot ír le. Néhány faj hímjét a mellúszónak fonálszerűen meghosszabbodott sugarai különböztetik meg az ikrásoktól. Carus („Prodromus”, 1855.) a földközi-tengeri fajoknak számos termőhelyét sorolja fel, s így ritkáknak nem lehet őket mondani.

A pettyes romboidhal (Rhomboidichthys podas Delar.)

A pettyes romboidhal (Rhomboidichthys podas Delar.) tenyérnyi nagyságú állat, amely a Földközi-tengeren kívül Afrika atlanti partjain fordul elő és a dualák ebadibadi néven ismerik. Tejese és ikrása között jelentős különbség van. A vaskosabb termetű hímnek ugyanis a feje és a teste sokkal szélesebb, s a szemei is távolabb állanak egymástól, mint az ikráson. Azt, hogy életmódjukban is van-e különbség, még nem tudjuk. Pikkelyei aprók. Szemesoldala barnás, számos kékes kerek folttal. Oldalvonalán fekete petty van. Hátúszójában 88, az alsóban 70 sugár van.

A barna romboidhal (Rhomboidichthys mancus Risso)

A barna romboidhal (Rhomboidichthys mancus Risso) közeli rokona az előbbinek és sokan a két fajt egybe is vonják. A faji különbségeket Canestrini, Costa, Bonaparte és újabban Leidenfrost mutatták ki. Alapszíne barnás, vagy barnászöld, Risso szerint barnásibolya. Pikkelyeit apró fekete pontok tarkítják. Oldalvonalának hátsó részén két fekete foltja van. Halpénzei az úszókra is átterjednek. Az Adriában Vinciguerra és Kolombatovics gyüjtötte. A Quarneróban Vángel Jenő 1903-ban Portoré (Kraljevica) mellett fogta.