Pillangóhalak (Blennius Art.)

A pillangóhalak a sekély tenger lakói. Legszívesebben olyan sziklás tengerparton élnek, ahol sok búvóhelyet találnak, s amelyen apály alkalmával csak tócsák maradnak vissza. Az ilyen helyeken csapatosan tartózkodnak, de megbújnak a repedésekben és csak tapogatójuk látszik ki. Fogságban is jól érzik magukat. A halak világában a csibészek szerepét töltik be, egyik társuknak sincs tőlük nyugta sohasem. Ki mernek kezdeni a fenék nagy halaival, még a rájákkal is. A rákoknak a kocsányos szemüket tépik le, a férgeket és a csigákat rögtön megrohanják, mihelyt kibújnak házukból. Messzebbre sohasem úsznak; ha jó falat kínálkozik, villámgyorsan előrontanak, majd megint visszahúzódnak rejtekükbe. Mustrázatukkal beleolvadnak a környezetbe, s az ember elbámul, mennyien bújnak elő a legkülönbözőbb zugokból, ha az akváriumba egy csomó apró rákot tesznek bele.

Nászuk májusban kezdődik és egész nyáron ívnak. A hímeken ilyenkor megélénkülnek a színek és hátúszójuknak első sugarai is meghosszabbodnak. A hím valamelyik sziklarepedésben, vagy kő alatt helyet szemel ki a fészek számára. Az üreget szájával és úszóival kitisztogatja, s megkezdi őrködését. Különösen a saját fajtájára féltékeny. A nőstény az ikráit ragadós fonalakkal ragasztja rá az üreg falára, s nem törődik többé velük. A hím ellenben híven őrzi az ikrákat, s még akkor sem tágít, ha a víz az apállyal visszavonul és szárazon hagyja a fészket. Ilyenkor megelégszik azzal, hogyha egy-egy kifutó hullám időről-időre megnedvesíti a kopoltyúját. Ha azonban mégis távoznia kell, nem megy messzire és a legelső kedvező alkalommal visszatér féltett kincséhez. Guitel megállapította, hogy a pillangóhalaknak figyelemreméltó helyemlékezetük van. A hímet kifogta a vízből és több, egy esetben kb. 50 m-nyire megint visszatette. A hal hosszabb-rövidebb idő alatt még akkor is visszatalált a fészkéhez, ha sokféle akadályon kellett áthatolnia és több hasonló zug közt kellett eligazodnia. Guitel több órára, sőt egész napra is áttett hímeket más medencékbe, majd visszatelepítette őket a saját akváriumukba. Csodálatosan rövid idő alatt ráakadtak hajlékukra, mégpedig a legközvetlenebb úton. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a hím pillangóhalak nem jelentéktelen értelmi képesség felett rendelkeznek.

A pávaszemes pillangóhal (Blennius ocellaris L.)

Pávaszemes pillangóhal (Blennius ocellaris L.).

Nagyon csinos kis állat, amelyet a Földközi-tenger mellékén valamennyi akváriumban láthatunk. Rendszerint üres csigaházakból kukucskál ki. Hátúszójának elejét világosabb udvartól körülvett sötétbarna pávaszemfolt díszíti. A hátúszó első sugara nagyon meghosszabbodott, szegélye pedig a 10., vagy 11. sugár fölött beöblösödött. A Földközi-tenger sziklás partjain mindenütt közönséges, az Atlanti-óceánban ritkább.

A közönséges pillangóhal (Blennius vulgaris L.)

A pillangóhalak néhány faja édesvízbe vándorolt be. Ilyen a közönséges pillangóhal, Blennius vulgaris L., is, amelynek Lombardiában és Dél-Itáliában „cagnetta”, „cagnotta”, „cabazzo”, „lupetta” stb. a neve. Hossza 14 cm. Teste nyúlánk, de pocakos. Feje aránylag hosszú, orra lekerekített, szemefölötti tapogatói kurták. A tejest a fejetetején levő alacsony kis tarajról lehet megismerni. Hátúszójának első fele alacsonyabb a mögötte levő résznél. Színe rendkívül változó, de többnyire barnásan pontozott sárgászöld. Hátán és az oldalán szabálytalan alakú foltok tarkítják. Fején több hátrafelé hajló feketés sávból álló rajzolat van. A hátúszót fekete foltok díszítik, az alsóúszó barna. Számos színbeli változata közül többet önálló faj gyanánt írtak le.

A közönséges pillangóhal Olaszország tavaiban és folyóiban él, de a tengerben is előfordul. Megtalálták Trieszt, Nápoly, Palermo és Nizza mellett is. A Garda-tavon kívül a Mantova melletti tóban, a braccianói tavakban, Szardinia és Szicilia kis tavaiban, továbbá a bolsenai, az Albanói és a Nemi-tóban, Romagna-, Toszkána- és a Velence-tartomány folyóiban (Isonzo, Adige) otthonos. Az Adria keleti partvidékén, ahol a tengerben is fogják, a dalmáciai Bacsina- és Vrana-tóból és a Salona melletti Jadro-tóból ismerjük.