Karimás állkapcsúak (Lasiognathus Regan)

A karimás állkapcsúak, Lasiognathus Regan, szájuk sajátságos szerkezetéről kapták nevüket. Közti állkapcsuk hajlékony s olyan hosszú, hogy a felső állkapocs fölé nyúlik és széles hártya köti össze a fejjel. A száj szélét egyenlőtlen nagyságú sörtefogak szegélyezik.

A zsákszájú horgászhal (Lasiognathus saccostoma Regan)

Zsákszájú horgászhal (Lasiognathus saccostoma Regan).

Ezt a rendkívül érdekes alakú halat is az 1920–1922-i „Dana”-expedíció gyüjtötte. Csak egyetlenegy példányt fogtak, amely a Karibi-tengerben került a 4000 m hosszú huzalon leeresztett háló zsákjába. Teljes hossza 75 mm. A zsákszájú horgászhal, Lasiognathus saccostoma Regan, feje felül és alul nagyon lapos és hosszú. A hátsó homlokcsont tüskéje igen erős. Csalogatófonalának hossza akkora, mint a testhossz fele. A közepe táján szögben megtörik, s a hátulsó keskenyebb része három horogban végződik, amelyek közül a középső a legnagyobb. A csalogatófonal a megtévesztésig hasonlít a horgászkészséghez. Van nyele, zsinege, csalija és horga. A horgok, Regan véleménye szerint, a zsákmányt valóban meg is foghatják, s a közti állkapocs hátrafelé felhajló szélei vehetik le róla. A sörteszerű fogak aligha valók a zsákmány megragadására, hanem inkább arra, hogy a nagy, zsákalakú száj hézagait elrekesszék. Regan azt hiszi, hogy a zsákszájú horgászhal valószínűen rákokkal és pillangócsigákkal (Pteropoda) táplálkozik, ez azonban csak föltevés, mivel a hal gyomrát teljesen üresen találta. A zsákszájú horgászhal hátúszójának hártyája 5, az alsóúszóé pedig 4 sugár közt feszül meg. A Bahama-szigetekhez tartozó Nonsuch környékén William Beebe a newyorki állattani társaság trópusi kutatóosztályának expedícióján új Lasiognathus-fajt fedezett fel („Bulletin N. Y. Zool. Soc.” 1930, 60. l.).