Pohoshalak (Metanocetus Gthr.)

A Pohoshalak, Metanocetus Gthr., feje és törzse oldalról lapos. Szájuk igen nagy és függélyes hasítékú. Állkapcsukat nagy, tűhegyes fogak szegélyezik. Szemük apró. Lelógó hasuk csaknem akkora, mint az egész test. Nagy szájuk és bendőjük teszi lehetővé, hogy kétakkora halakat is le tudnak nyelni, mint ők maguk. Bőrük síma. Első hátúszójukból egyetlen sugár maradt meg, a fejen helyezkedik el és átalakult bunkósvégű csalogatófonallá. A második, puhasugaras hátúszó aránylag nagy, az alsóúszó ellenben igen kicsi. Hasúszójuk nincs.

A tarkaszárnyú pohoshal (Melanocetus johnsoni Gthr.)

A tarkaszárnyú pohoshal, Melanocetus johnsoni Gthr., az Atlanti-óceán mélyebb rétegeiben él, de sok mélytengeri halhoz hasonlóan kisebb mélységbe is feljár. Erre vall a „Valdivia”-expedíción szerzett tapasztalat is. Ez a példány két óra hosszáig vígan úszkált a hajó akváriumában. Életének a konzerváló folyadék vetett véget. Brauer leírja, hogy mozgás közben óriási száját nem függélyesen, hanem ferdén kitátva tartotta. Farkát fölemelve úszott, csápját pedig fölmeresztette és kissé előre hajlította. Brauer valószínűnek tartja, hogy nemzetségének többi, hasonló termetű fajai (M. krechi Brauer, M. murray Gthr.), valamint rokonai, a Ceratias és a Mancalias nemzetség tagjai is hasonló testtartással úsznak.

A tarkaszárnyú pohoshal törzse, különösen pedig a farokrésze oldalról igen lapos. Hátaközepe nyerges. Állkapcsi fogai különböző nagyságúak. Legnagyobbak a középvonalhoz legközelebb állók. A fogak visszahajthatók. Szeme kicsi, satnya. A homlokán eredő csáp rövid tőrészből és hosszú, előre-hátra mozgatható részből áll. A végén tojásdadalakú világítószerv van. Kopoltyúnyílása a kis mellúszó mögött van. Hátúszója sokkal szélesebb, mint az alsóúszó. Hátúszójában 13, mellúszójában 17, az alsóúszóban 4, farokúszójában pedig 8 sugara van. Teste barnásfekete, úszóinak hártyája fehéres, az úszósugarak ellenben barnásfeketék.

A „Challenger”-expedíciótól gyüjtött tarkaszárnyú pohoshal bendőjében Günther összecsavarodva a Scopelidákhoz tartozó Myctophum-fajt talált. Brauer felhívja a figyelmet arra, hogy ez a lelet megcáfolja azt a régebbi felfogást, hogy a tarkaszárnyú pohoshal fenéklakó volna. Ezt a fajt a „Travailleur” és a „Talisman” a francia partok és az Azorok közt, továbbá Marokkó mellett gyüjtötte. Günther” Madeira mellől említi. A „Valdivia” a Guinea-öbölben 4000 méternyi mélységből halászta ki.