2. Bokorlakó antilopok (Redunca H. Sm.)

[Más neve: Cervicapra.]

A tulajdonképpeni bokorlakó antilopok az őzantiloptól abban különböznek, hogy fülük alatt, a halántéktájékukon csupasz vagy rövidszőrű mirigyfolt van, hogy szarvaik csúcsa rendesen előrehajlott, s végül, hogy termetük jóval nagyobb azokénál. Farkuk rövid, bojtos. Afrikának a Szaharától délre eső részében, annak nyílt területein laknak. Egyes fajaik nagyon hasonlók egymáshoz s csak nagyságuk, színezetük árnyalatában lévő csekély különbség és szarvaik hajlása tekintetében térnek el egymástól. A nősténynek 2 vagy 4 emlőbimbója van.

a) Nagy bokorlakó antilopok (Eleotragus Gray)

Csak egy pár lágyékmirigye van, fényszája valamivel nagyobb.

A nagy bokorlakó antilop (Redunca arundinum Bodd.)

A nemzetség legjobban megtermett faja. E szép állat teste mintegy 1.4–1.5 méter, farka meg mintegy 30 centiméter hosszú, marjamagassága körülbelül 95 centiméter. Termete általában véve a mi őzünkéhez hasonló, de valamivel karcsúbb alkotású. Teste kissé megnyúlt, hátulsó része kissé erősebb, mint az elülső, nyaka hosszú és vékony, oldalról összenyomott és a szarvasokéhoz hasonlóan hajlott, feje aránylag nagy, előrefelé megkeskenyedő, homloka széles, orraháta egyenes, orra tompán kihegyesedő. Mindkét oldalról dúsan szőrös fülei kicsinyek, hosszúak, keskenyek és kihegyesedők, szemei nagyok és élénkek, csülkei közepesnagyságúak, kissé boltozottak, fattyúkörmei lapítottak és ferdén állók. Rövided farka feltűnően erősen szőrös. Meglehetősen rövid és sűrű szőrözete altestén és a felső karok hátulsó oldalán, valamint a nyak elülső részétől a szügyig kissé hosszabbá válik s a hát közepén, a nyak elülső részének alsó felén és a fejtetőn szőrforgót alkot. A törzse felső része és oldalai rendesen vöröses szürkésbarnák, nyaka és tarkója élénkebb vörösbarna, elülső lábainak felső külső oldala fehér. Hátulsó lábai külső oldalának színezete inkább sárgásba hajló. Szemeit fehér karika veszi körül. Elülső lábainak elülső oldalán határozott fekete sáv fut végig és rendesen ugyanilyen látható a hátulsó lábak elülső felének alsó részén is. Farka felül fakóbarna. Csülkei és fattyúkörmei feketék. De a szőrözet némelykor jobban sárgásszürke, máskor meg inkább vöröses lehet. A nőstény a hímtől kisebb termete, valamint szarvainak hiánya tekintetében tér el. A hím egyszerűen előre s egymástól elhajló és a hegye tájáig mérsékelten gyűrűzött szarvai 30, ritka esetben 40 cm hosszúra nőnek meg. Az állat Dél-Afrikában honos, nyugaton Angoláig, keleti részén pedig egy vele közel rokon alak észak felé egészen Bar-el-Gazalig megtalálható.

A nagy bokorlakó antilop (Redunca arundinum Bodd.).

b) Igazi bokorlakó antilopok (Redunca Pall.)

Két pár lágyékmirigy és rendes fényszáj jellemzi.

Bokorlakó antilop (Redunca redunca Pall.)

Két hím bokorlakó antilop (Redunca redunca Pall.).

E fajnak számos helyi alakja népesíti be az ethiópiai Afrikának a Zambézitól északra eső részét és Német-Kelet-Afrikában is előfordul. Kisebb a megelőző fajnál, meglehetősen egyenletesen élénk őzbarna színű, lábszárain nincs rajzolat, szarvai rövidebbek, aránylag erősek, erősen hajlottak, farka meglehetősen rövid. Törzsalakja Szenegambiában él. Kelet-Afrikában élő alakja valamivel nagyobb nála. Schweinfurth megfigyelései szerint csak a felső Nílus tájékának nagy mocsarain túl jelenik meg s párosával él a vizek és mocsarak közelében lévő bokros erdőségekben, valamint a csak időszakos folyók szittyósaiban, nádasaiban és sásosaiban. Berger Brit-Kelet-Afrikában megfigyelte, hogy állatunk családosan él, egy-egy bika rendesen 2–3 nősténnyel és fiatallal, és hogy sohasem társul más antilopfajjal. Visszahúzódó életmódja következtében sokkal ritkábban látható, mintsem gyakoriságából következtetni lehetne.

A délafrikai bokorlakó antilop életmódjáról Drayson a következőket írja: „Az állat rendesen elrejtőzve hever a sásosban mindaddig, amíg az ember közvetlen közelébe nem jut; felriasztva csak egészen rövid távolságnyira menekül, azután megáll és visszabámul üldözőjére. Közben sajátságos prüszkölést hallat, amely nyilvánvalóan figyelmeztető hangja. Azonban az így okozott zaj gyakran vesztét okozza, mert ezzel vonja magára a vadász figyelmét. Nagy barátja a fiatal gabonának, azért a kafferek nagyon gyűlölik” Jóllehet a bokorlakó antilopot sohasem lehet víztől távol látni, mégis a száraz talajt részesíti előnyben; a mocsaras, posványos területet még menekülés közben is elkerüli, s bármily keményen üldözzék is, nem vállalkozik még egészen sekély víz átgázolására sem. Ha nyugtalanítják vagy felriasztják, a zergéhez hasonlóan éleset füttyent.

Az állatkertekben nem éppen gyakori; itt jól tenyésztik, azonban természetes félénkségét egészen sohasem veszíti el. A frankfurti állatkertben rendszeresen szaporodott az itteni megfigyelések szerint terhességének ideje 7 3/4 hónap.