Morgóhalak (Trigla Art.)

A morgóhalak a Földközi-tenger, az Atlanti-óceán, az Északi- és a Balti-tenger lakosai. Legszívesebben homokos fenéken tartózkodnak és rákokra, kagylókra s egyéb puhatestűekre vadásznak. Ha rendesen nem is valami gyorsan, de igen jól úsznak, azonban megriadva erős farcsapásokkal siklanak keresztül a vizen, sőt nagy lendületet véve, egy darabig a felszín fölött is lebegnek. Úszás közben nagy mellúszóik felváltva működnek, mint a szárnyak. Amikor a fenékről elindulnak, hirtelen bontják ki mellúszójukat s nem lehetetlen, hogy ennek tarka színe éppúgy riasztásra szolgál, mint az éjjeli lepkéké. Amikor éjjelenként a sekély vízben úszkálnak, sokszor fénysávok villannak meg a nyomukban, sőt maguk is világítanak. Ezeket a fénytüneményeket a morgóhalak bőrnyálkájában és a vízben levő parányi világítószervezetek idézik elő, amelyeket az állatok mozgása fénylésre késztet. A fenéken mellúszóik elkülönült 3 sugarát lábak gyanánt használják és váltogatva tolják velük magukat előre, de ebben farkuk gyenge mozgásai is segédkeznek. Ilyen módon lassan haladnak előre, de rövid idő alatt mégis jókora utakat tesznek meg. A szabad úszósugarakkal egyébként a talajban elrejtőzött állatokat is kitapintják. A morgóhalak májusban és júniusban ívnak. Húsukat eszik.

A vörös morgóhal (Trigla lyra L.)

A vörös morgóhal, Trigla lyra L., átlagos hossza 40–60 cm közt van. Első hátúszóját 9–10, a másodikat 16–17, alsóúszóját pedig 16 osztott sugár támogatja. Testét apró halpénzek fedik. Orrtájékán háromszögletes csontlemez nyúlik előre mind a két oldalon. Ezek a lemezek az elülső szemöldökcsont függelékei.

A vörös morgóhalat a Adria-mellék olasz halpiacain anzoletto néven árulják. Színe csaknem egyenletesen téglavörös. Kopoltyúfedőin nagy tüskék vannak. Felsőajka előre nyúlik és bajuszszerűen rojtos.

A szürke morgóhal (Trigla gurnardus L.)

A Szürke morgóhal, Trigla gurnardus L., nemzetségének kisebb termetű tagjai közül való. Teljes hossza legfeljebb csak 40–55 cm körül van. Háta fehérrel pettyezett barnásszürke; arctájékát csillagos pontok díszítik. Hasoldala ezüstfehér. Oldalvonalának pikkelyein apró hegyes tövisek vannak, amelyek fűrészessé teszik. Első hátúszója barna, olykor fekete foltok is tarkítják, a második a farokúszóval együtt barna, az aránylag kurta mellúszó sötétbarna, a has- és az alsóúszó csaknem fehér. Az első hátúszóban 8–9, a másodikban 19, a mellúszóban 3 szabad és 10 hártyával egybefűzött, a hasúszóban 1 és 5, az alsóban pedig 18–19 sugár van. Faber az Adria, Matisz pedig a Quarneró halai közt is felsorolja, de mindketten ritkának mondják.

A nagy morgóhal (Trigla hirundo L.)

Közönséges morgóhal (Trigla hirundo L.).

A nagy vagy közönséges morgóhal (Trigla hirundo L.), amelyet az olasz partokon lucerna, anzoletto, capone gallinella néven árulnak, az európai tengerekben nemzetségének legtekintélyesebb termetű tagja, s egyben a legízletesebb húsa is van valamennyi morgóhal között. Testének felső oldala szürkésvörös, vagy barnás, hasa világos rózsapiros, vagy fehéres. Színezetét rendkívül élénkíti a vörös hát- és farkúszó, a fehér has- és alsóúszó, továbbá a fekete, s befelé kékkel szegett mellúszó. Első hátúszójának hártyáját 9, a másodikét 16, a hasúszóét 1 kemény és 5 puha, az elsőét pedig 15 sugár feszíti ki. A mellúszónak 3 sugara vált szabaddá, 10 közt pedig hártya feszül ki. Előfordul a Északi- és az Adriai-tengerben, továbbá az Atlanti-óceánban a Jóreménység-fokától kezdve fel északig, a Lofót-szigetekig. Sajátságos, hogy télen az Északi-tengerben egészen eltűnik, a Baltiban ellenben, ha elvétve is, de télen is fogják. Átlagos hossza 45 cm körül van, de gyakran kerülnek hálóba 75 cm hosszú példányok is. A francia partokon és a Földközi-tenger mellékén nagyobb mennyiségben halásszák. A kékesszárnyú morgóhal (T. corax Bp.) azonos ezzel a fajjal. A „lucerna” név arra vonatkozik, hogy a halászok állítása szerint, ez a hal éjjel világít.