Páncélos morgóhalak (Peristedion Lacép.) | TARTALOM | 4. család: Repülőhal-félék (Dactylopteridae) |
A morgóhalakhoz igen hasonló vértezettel vannak fölszerelve a páncélos kolty-félék (Agonidae) is, de abban különböznek, hogy mellúszóikból nem válnak ki szabad sugarak és hogy egymás közelébe került hasúszóikban csak egy kemény és 2 puha sugár található. Ebből a családból jelenleg kb. 40 fajt ismerünk, amelyek többnyire az Északi-tengerek lakói. Az Agonus Bl. Schn.-nemzetségnek az Északi- és a Balti-tengerben egyetlen képviselője:
A csipegető hal (Agonus cataphractus L.)
A csipegető halat (Agonus cataphractus L.) az angol halászok „pogge” néven ismerik. Teste nyolcszögletes és kb. 20 cm-nyire növekedik meg. Alapszíne barna, alól világosbarna, vagy barnásfehér. Hátán négy széles sötétbarna sáv látható. A világosbarna hátúszókat sötétbarna foltok, a nagy mellúszókat pedig barna pászták díszítik. A szájat számos rövid, tapogatószerű nyujtvány köríti. Az első hátúszóban 5, a másodikban 6, a mellúszóban 16, a hasúszóban 1 és 2, az alsóúszóban pedig 6 sugarat olvashatunk meg.
A sziklacsipegető halról annyit tudunk, hogy nyáron az Északi- és a Keleti-tengeren közepes mélységeiben időzik s leginkább a folyótorkolatok közelében szeret tartózkodik, télire azonban nagyobb mélységbe húzódik vissza. Ekström szerint a tejes ritkábban közelíti meg a partot, mint az ikrás, még pedig, úgy látszik, mindig csak ívás idején, nevezetesen áprilisban, vagy májusban, de ilyenkor azután néha jelentékeny számban mutatkozik. A sziklacsipegető hal nem szapora állat. Kröyer egy idősebb ikrásban csak 300 petét számolt meg. Épp annyira falánk, mint rokonai, de termete miatt csak apróbb zsákmányra tarthat számot. Húsának nincs értéke a piacon. A halászok emiatt vagy visszadobják a vízbe, vagy pedig nagyobb ragadozóhalak fogására csaléteknek használják. A fogságot nem bírja ki sokáig.
Páncélos morgóhalak (Peristedion Lacép.) | TARTALOM | 4. család: Repülőhal-félék (Dactylopteridae) |