6. család: Szalaghal-félék (Cepolidae)

Hosszú, keskeny, szalagalakú testükről kapták a nevüket. Hát- és alsóúszójuk igen hosszú, de csupa puha sugarakból áll. A hasúszó a mellúszó elé nyomult.

A vörös szalaghal (Cepola rubescens L.)

Rövid, lecseszett feje, nagy szeme és ferdevágású nagy szája van. Állkapcsain a hegyes fogak egy sorban helyezkednek el, az elülsők meglehetősen nagyok és horgosan görbülnek befelé. A hosszú hátúszóban 60–67, az alsóban 60 sugarat találunk. Halpénzei igen aprók, vékonyak és könnyen lehullanak. Teste cinóberpiros, hátúszója sáfránysárga, rózsaszínű szegéllyel, szeme rubinvörös, felsőállkapcsán fekete folt van. A farokúszó sugarai ecsetszerűen megnyúltak. A szalaghal 40–50 cm-esre nő meg. Hazája a Földközi-tenger, ahol a sziklás partok közelében aránylag gyakori. Rákokkal, virágállatokkal és apró halakkal táplálkozik. Olykor Anglia déli partjai mentén is hálóba kerül.

Életmódjából igen kevés ösmeretes. Valószínűen a nyár elején és aránylag sekély vízben ívik. Ikrái valószínűen lebegők. Petéit úgy fedezték fel, hogy Írország nyugati partján fogtak egy ráját, amelynek belében ivarérett ikrás szalaghalat találtak. Day a yorkshirei partokról is megemlíti. A vörös szalaghal jellegzetesen fenéklakó hal. Kisebb példányait a Quarneróban gyakran fogtam. Fiúméban „pesce cordela”, Triesztben pedig ezenkívül „cépola” a neve.