7. család: Lámpáshalak (Anomalopidae) | TARTALOM | Pikkelyesszárnyúak (Squamipinnes) |
Nevüket a sertéséhez hasonló ormányukról kapták, amely előretolható. Egész testük érdes, mivel az igen apró pikkelyeket hátul hosszú sörteszerű rojtok szegélyezik. Testük oldalról lapos. Fogaik aprók. A hátúszó 9 tüskesugara aránylag élesen elválik a 2324 puha sugártól. Az alsó úszóban 3 és 23 sugár van.
A disznófejű hal (Capros aper L.)
A disznófejű hal ritkán nő meg 15 cm-nél nagyobbra. A Földközi-tengerben helyenként gyakori, némelykor az angol partokon is megfordul. Ormányáról gyanítható, hogy fenéklakó hal, s az iszapban turkál. Színe egyenletes vörösesbarna.
A disznófejű hal júniustól augusztusig ívik. Ikráinak átmérője 1 mm, s olajcsepp van bennük, amely gyakran sárgaszínű. A disznófejű hal a Nápolyi-öbölben 100 m-es mélységig él. Mindenféle apró állattal táplálkozik. Az akváriumban a halhúst is szívesen fogyasztja. Az olasz tengerekben eléggé gyakori. Fiataljai, Griffini szerint, a hasukon fehéresezüstös színűek. Faber Fiume és Spalato mellől említi és igen ritkának mondja. A Quarneróban többször fogtam.
7. család: Lámpáshalak (Anomalopidae) | TARTALOM | Pikkelyesszárnyúak (Squamipinnes) |