Négyfogú halak (Tetrodon L.)

A négyfogú halak, Tetrodon L., nemzetségébe sorolható fajok háta széles, vagy pedig él vonul rajta végig. Alsó- és felsőállkapcsuk közepén varrat látható. Rövid hát- és hasúszójuk hátratolódott és egymással szemközt áll. Testük csupasz, vagy pedig részben, egyeseken teljesen finom bőrtövisek lepik be. Nyelőcsövük egy része igen tágulékony, úgyhogy felfújhatják magukat. Úszóhólyagjuk patkóalakú.

A Tetrodon-nemzetség tagjai közül az európai akváriumkedvelők a T. reticularis L., a T. fluviatilis (Ham. Buch.), a T. psittacus L. és a T. cutcutia Ham. Buch. nevű fajokat tartják. Schreitmüller szerint („Das Aquarium”, 1930, 12. l.), a T. cutcutia fokozatosan édesvízbe is átvihető, sőt édesvizi medencében tenyészthető is. Így P. Schäme (Drezda) és mások édesvízzel telt cementmedencékben több nemzedéken át tenyésztették.

A nyúlfejű gömbhal (Tetrodon lagocephalus L.)

A négyfogúak közül egyedül a nyúlfejű gömbhal, Tetrodon lagocephalus L., látogat el néha az európai vizekbe. Háta széles és domború, feje megnyúlt, orrlyukai szemölcs tetején nyílnak. Torkát és hasát négygyökerű kemény tüskék borítják, amelyek egymáshoz közel, de külön-külön állanak. A test többi része csupasz. Farka kissé villás, a tövének két oldalán bőrlebeny látható. Hát- és alsóúszójában 12–14, mellúszójában pedig 14–15 osztott sugár van. Háta testének felső harmadával együtt sötét acélkék, oldala és hasa ezüstfehér, egyes példányokon sötét kerek foltok tarkítják. A fiatalokon 8–9 harántsáv, a hasukon pedig rendesen fekete folt van.

A nyúlfejű gömbhal Nyugat-Afrika partjai mentén él, de olykor az európai vizekben is felbukkan, nagy ritkán az Északi-tengerben is fogják. 1881-ben az Orkney-szigeteknél kettőt is fogtak. Ezek közül az egyik, 30 cm hosszú példányt az aberdeeni egyetem múzeumában őrzik. Wight-sziget partján 1859 augusztusában az apály alkalmával egy 50 cm-es nyúlfejű gömbhal feneklett meg. A legtöbb példány Cornwall partjain kerül kézre. A legnagyobb, amit ott idáig kihalásztak, 57 cm hosszú volt. Több ízben fogták Írország mellett is.

A Földközi-tengerben valamivel gyakoribb, mint az Atlanti-óceán északi részében. Dél-Olaszország partvidékén a halászok is ösmerik és nyúlfejűnek („capolepre”), Sziciliában pedig „pesce fico d’India” a neve. („Fico d’India”, vagyis „indiai füge” név alatt a kaktusz apró tüskés gyümölcsét értik.) Griffini azt írja, hogy „a nyúlfejű eléggé ritka a mi tengereinkben. Rákokkal és puhatestűekkel táplálkozik, amelyeket állkapcsaival morzsol össze.”

Minden bizonnyal ehhez a fajhoz tartozik az a példány is, amelyet Matisz a Quarneró faunajegyzékében T. hispidus néven sorol fel, s amelyet tudomása szerint 1895 júliusának végén Lussin mellett fogtak.

Az afrikai golyváshal (Tetrodon fahaka Stnd.)

Afrikai golyváshal (Tetrodon fahaka Stnd.).

A négyfogú gömbhalak (Tetrodon L.) nemzetségének legközönségesebb tagja az afrikai golyváshal, vagy fahak, (T. fahaka Stnd.). A fahak-nevet az araboktól kapta. Legfeljebb 45 cm hosszúra nő meg. Egész testét finom tüskék lepik el. Feje vaskos és széles homlokú; szeme kidülledt. Háta sötét zöldesszürke, oldala és hasa sárga. Oldalán széles fekete ferde sávok húzódnak végig, amelyek a háton szabálytalan foltokban folytatódnak. Az úszók sárgák, csak a hátúszó sötétzöld narancsszínű szegéllyel; a szivárványhártya is narancsszínű. Hátúszójában 12–14, az alsóúszóban pedig 10–11 puhasugár van.

A fahak a Nílusban, a Csád-tóban, a Szenegálban és a Kongóban él, tehát édesvizi hal. A mélyebb vízben, ha nehézkesen is, de ugyanúgy úszik, mint a többi hal. Veszély esetén nyomban a felszínre száll, levegőt szív be és annyira felfújja magát, hogy ráncos teste símafelületű gömbbé változik át és a hátára fordul. Ebben az állapotban nem tud úszni, s így áldozatul is esnék akármilyen ragadozónak, ha a tüskés gömböt be tudnák kapni. Ha a felfújt golyváshalat a vízből kifogják, megfigyelhetjük, hogy erőlködve igyekszik magát még jobban felpuffasztani. Loat és Flower újabb megfigyelése szerint a kihalászott fahak nem mindig fújja fel magát. Akváriumban más hallal együtt nem tartható, mivel összeférhetetlen, harcias természetű.

A csupasz golyváshal (Tetrodon cutcutia Ham. Buch.)

A keletindiai csupasz golyváshalat 1904 óta gyakran látni európai akváriumokban is. Teste csupasz és tüskétlen. Háta és oldala olajzöld, hasa fehéresszürke, felső részén sötét hálózat, szemei közt pedig széles pászta látható. Úszói világosak, kivéve a karmazsinpirossal beszegett sötétszínű farokúszót. Hossza 8 cm. Ragadozó életmódot folytat. Az elfogyasztott csigák héját egymásra halmozza s mögülük les zsákmányra. Férgekkel és csigákkal táplálkozik. Szintén fel tudja magát fújni. A hím közvetlenül a lerakott ikrák felett tartózkodik, de időnként kissé eltávolodik tőlük és friss vizet fúj rájuk. Az őrködés alatt rendkívül ingerlékeny.

A csupasz golyváshal hátúszóját 10–11, alsóúszóját pedig 10 sugár alkotja. Édes- és kevertvízben egyaránt jól megél. Hazája India és Ceylon, továbbá a Maláj-félsziget, Szingapur, Szumátra, Jáva, Borneó és a Filippini szigetek. Csőrszerű szájával gondozója kezén is komoly sebet tud ejteni. Igen szívós; 14 C fokos vízben is tartható, anélkül, hogy megártana neki, azonban 24–26 C-fokos vízben érzi magát a legjobban. A kisebb és már megszokott példányokat édesvizi bolharákkal is lehet etetni. Kezdetben, s főkép akkor, amikor a vizet váltják, vagy feltöltik, nagyon riadozik, de hamar megszokik és gondozójával is megbarátkozik. Ha veszedelmet sejt, színe megsötétedik és gömbalakúra fúvódik fel. Ugyanez történik, ha a vízből kivesszük. Ilyenkor halk nyivákoló hangot is ad. Ha a vízbe visszabocsátjuk, egy darabig a hátán a felszínen lebeg, majd kibocsátja magából a levegőt, megfordul és a fenék felé iramodik, ahol elrejtőzik. A csupasz golyváshalat csak nagy medencében sikerült idáig fogságban is tenyészteni. Az ikrák 6–8 nap alatt kelnek ki. Az ivadék felnevelése nagyon nehéz.