4. család: Fonalasszárnyú hal-félék (Polynemidae)

A tulajdonképpeni péralakúak utolsó családját a fonalasszárnyúak (Polynemidae)

Ausztráliai érdesszájú hal (Hoplognathus conwayi Richards.), a keménysugarú sügérek rokonságából.

alkotják. Legjellemzőbb rájuk a mellúszó szerkezete. Ennek elülső sugarai ugyanis elkülönültek, úgyhogy közvetetlenül a vállövből erednek. Úszóhártya nem köti össze őket, hanem különböző számú szabadon álló, fonalalakú függelékek, amelyek egyes fajokon hosszabbak a testnél. A fonalasszárnyúak a folyók torkolatában szeretnek tanyázni, ahol a zavaros vízben a fonalak bizonyára tapogatószervekül szolgálnak. Családjukba körülbelül 25 faj tartozik, amelyek mind a tropikus tengerek partvidékén élnek és az édesvízbe is benyomulnak. Gazdasági szerepük is van, mivel ízletes húsuk keresett árucikk.

Az indiai fonalasszárnyú hal (Polynemus tetradactylus Shaw.)

Az indiai, vagy négysugaras fonalasszárnyú hal, Polynemus tetradactylus Shaw., India partjai mentén él és egyes példányai rendkívül nagyra megnőnek. Buchanan 320 angolfontos példányról tud, Day szerint pedig 2 m-re is megnő. Indiában a sporthalak közé tartozik, mivel a tengeri pérhalak módjára messze behatol a folyókba. Rokona: a kapitányhal, P. quadrifilis C. V., a nyugatafrikai partok gazdaságilag fontos hala, amely 2 m hosszúra és 70–80 kg súlyúra nő meg.

A folyótorkolatokban igen gyakori. Elterjedésének északi határa a Blanco-fok, a Kongó-torkolatától délre ritkább. A P. indicus Shaw India egyik legértékesebb hala. Rokonaitól eltérően nagy úszóhólyagja van, amely az egész testüregen végighúzódik és hátul hosszú nyúlvánnyal végződik, hasoldalán pedig 28–35 függeléke van. Úszóhólyagjából halenyv készül.

A mangóhal (Polynemus paradieseus L.)

A Polynemus L. nemzetség legfontosabb tagja a mangóhal, P. paradiseus L., amely rokonaihoz képest kistermetűnek mondható, mivel csak 25 cm-esre nő meg. Teste aranyfényben ragyog, a háta és az úszói sötét árnyalatúak. Mellúszójából két sugár vált szabaddá, amelyek közül a 3 felső kétszerte hosszabb a testnél. Farokúszója mélyen bemetszett, s a felső lebenye megnyúlt. Fejét és testét fésűs pikkelyek takarják. Állkapcsain, garat- és ekecsontjain sörteszerű fogak nőttek.

A mangóhal nagy csapatokban él India és a Maláji-szigettenger partjain. A délnyugati monszún időszakában, amelyre ívása esik, benyomul a folyókba, s olyankor tömegesen kerül hálóba. Húsa ínyesfalat-számba megy. A bennszülöttek közt tapasi a neve, amellyel hosszú úszósugarai miatt ruházták fel. A „tapasi” elnevezés, mint Buchanan mondja, eredetien az indiaiak egyik vezeklő szektájára vonatkozik, amelynek tagjai fogadalomból nem vágatják le hajukat és körmüket.

A tengeri pérhalaknak másik csoportjába tartozó kevésszámú fajnak csak egyetlen hátúszója van. Valamennyien mélytengeri halak.