Szimatoló halak (Osphromenus Lacép.)

Commerson a labirintkopoltyús halak közül egyet szimatoló halnak nevezett el, mivel azt hitte, hogy a garatcsontján lévő lemezes sejtek a szaglószerv működését támogatják. Ez a faj az Osphromenus Lacép.-nemzetségbe tartozik, amelynek a következő bélyegei vannak: a test oldalról igen lapos és szabálytalan tojásdadalakú; a száj kicsi és előretolható, az alsó állkapocs kissé előrenyúlik; az alsó úszó nagyobb a hátúszónál, a hasúszó első sugara pedig tetemesen meghosszabbodott.

A gurami (Osphromenus gourami Lacép.)

Gurami (Osphromenus olfax Commers.).

A gurami (Osphromenus gourami Lacép.) igen nagyra megnő. Vannak 1 m-es és több, mint 10 kg-os példányai is. Alapszíne vörösesbarna, amelyen a fiatalokon 7–9 kékeszöldes szürke harántcsik húzódik végig. Torka kékes, hasa ezüstfehér, a mellúszó tövén jellegzetes fekete folt látható. Szeme sárgáspiros. Az úszók sötétszínűek, szegélyük világosabb; a hátúszó hosszú sugara vörös. Az úszósugarak száma: a hátúszóban 11–13 kemény és 11–13 puha, az alsóban 9–12 és 16–22, a hasúszóban 1 és 5.

A gurami eredeti hazája a Nagy Szunda-szigetek édesvizeiben van, ahol pontymódra éldegél. A tiszta, növényekkel benőtt csendes vizeket kedveli, de jól tenyészik iszapos tavakban is. Szeret meghúzódni a part padmalya alatt. Növényi anyagokkal táplálkozik. Ízletes húsa miatt a hollandok Batáviában tavakban és földbeásott nagy kádakban tenyésztik és a Pistia natans nevű vízinövénnyel etetik. Dupetit-Thouars állapította meg elsőnek, hogy nem kizárólagos növényevő, hanem a csatornákba kerülő konyhai hulladékot is szívesen fogyasztja. További megfigyelésekből kitűnt, hogyha nem juthat hazai növényi anyaghoz, megeszi a kalarábét, a salátát, a korpát és a kenyeret, továbbá a rizst, a tengerit, a babot, a főtt burgonyát is, mellékesen pedig férgekkel, rovarokkal, apró halakkal és békákkal, vagy nyers, esetleg főtt hússal teszi változatosabbá étlapját.

Az ivadékgondozást a guraminál is éppúgy megfigyelhetjük, mint rokonainál. A hím a medence valamelyik szögletében, vagy pedig a növények közt készíti el tányérnagyságú habfészkét, amely alatt a nőstény 800–1000 ikrát rak le.

A gurami igen szívós állat, táplálása sem okoz gondot, húsa is igen jó, ezért sok helyen meghonosították. A betelepítés Pennangban, Malakkán és Mauritius-szigetein teljes sikerrel járt. Mauritiuson a halastavakból a vadvizekbe is átment és elszaporodott. Martinique-szigetén a honosítási kísérlet kevésbbé jól sikerült, ellenben eredményesen telepítették be Cayennebe és Ceylon néhány tavába. Újabban megpróbálták az Egyesült-Államokban és Európában is meghonosítani. Akváriumokból jól is tenyészik, a szabadban azonban a nagy hőmérsékleti különbség lehetetlenné teszi a betelepítést.

Az állatkereskedők az akváriumkedvelők számára a gurami atyafiságából újabban egyre több fajt szállítanak Európába és tenyésztik tovább. Ezek közé tartozik a kistermetű pettyes gurami, Osphromenus trichopterus Pall. is, amelyet Regan a Trichopodus Lacép.-nemzetségbe osztott be. Színezete igen változó. Legállandóbb és legjellemzőbb rá nézve az a két petty, amelyek közül az egyik a farka tövét, a másik pedig oldalának a közepét díszíti.

A morgó gurami (Ctenops vittatus C. V.)

Morgó gurami (Ctenops vittatus C. V.). Paradicsomhal (Macropodus viridiauratus Lacép.).

Nevére azzal szolgált rá, hogy a kiskutya morgásához hasonló hangot tud adni, amely meglehetős távolságra elhallatszik. Ezt a hangot valószínűen úgy idézi elő, hogy a levegőt egy résen keresztül a száj- vagy a kopoltyúüregbe sajtolja, s az üreg fala rezegni kezd. Morogni többnyire nász idején szoktak. A hím erősebben morog, s az ikrás finom, vékony hangon felelget rá. 6 cm-nyire nő meg. Színe fakó olajbarna 3 sötétebb hosszanti sávval. Hazája Hátsó-India. Nálunk csak fűthető medencében tartható.

A törpe gurami (Trichogaster lalius Ham. Buch.)

A fonalashasú halak, Trichogaster Bl. Schn. nemzetségét akváriumainkban leggyakrabban a törpe gurami, Tr. lalius Ham. Buch. képviseli. Hossza mindössze 5 cm. Hasúszója csupán csak egyetlenegy sugárból áll, amelyet a vízalatti bozótokban valószínűen tapogatószervül használ. Alapszíne fémfényű zöldeskék, amely lefelé ferdén futó, vörösesbarna sávokkal van megszakítva. Elő-India északi részének folyóiban él. Akváriumokban rendes hőmérsékletű vízben is tenyészthető.